|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Ne! Kérlek, ne oltsd el, hagyd égve a lámpát;
Tudod, egy kicsit félek a sötétben,
De míg nézhetem a neon lobogó lángját,
Nem reszketek, mint falevél, idebenn. |
|
 V
Röpke szellő keringőt jár egy falevéllel
Avaron halkan osonva már az ősz lépked
Gyümölcsök mézes nedvet számba csöpögtetnek
Szerelmet idéz, a csók íze volt ily édes |
|
 V
Ott álok oly éberen , s mégis csak álmodnék?
a szép nagy lány arca most piros vagy sötétkék?
Lassan felébredek, s álmom lassan elszáll,
a nagy lány viszont itt maradt minden szépségével. |
|
 V
Sötét a horizont, az eső is szakad,
hirtelen megduzzadt, kiöntött a patak.
Megy az ifjú vándor, hegyen-völgyön ázik,
meleg helyet keres, mert ugyancsak fázik. |
|
 V
A nap tüzet okád, mint a katlan,
ontja a meleget, szakadatlan.
Sehol egy rongy felhő, perzsel a nyár,
a levegő nem mozdul, hőség jár. |
|
 H
Ò jaj te édes pici lány,
Szívemet kérlek ne hagyd mostohán,
Inkább fáklyafényben ússzon tested,
Bennem nyugodalmat leljék lelked. |
|
 H
Szerencse csillagom arra vezérelt.,
Hogy ezt a népet megismerhettem.
A kereszténység első államában.
Tölthettem el néhány éjszakámat. |
|
 H
Nem érten, ember miért vádolnád
a gondviselést, a sorsod dolgát,
hiszen sokszor az jobbat ad neked,
mint azt Te előre eltervezed.
|
|
 H
Visszajöttem még kicsit és itt vagyok
ne legyenek hűvösek a hajnalok,
ősz szerető elballagott, ő az ott,
lombok alatt nézegeti csillagot.
|
|
 H
Őszi mesét dúdol a szél,
tovaszáll nyárnak illatán,
régi idők emléke él,
álmában visszatér talán.
|
|
 H
Tegnap még nyár volt, és oly sok bűbájos színben csillogott,
Forró tűztiara ölelte körül a vörös Napot,
De ma már ősz köszön, és álmatag a szeptember.
|
|
 V
A gonosz álruhába bújt,
Hogy elrabolja a lelkeket,
És rossz dolgokra bújt! |
|
 H
Nem az embereknek élsz, hanem önmagadnak
A világ szemében ahányszor megbukhatsz
Önmagad az ki végül elszámoltat |
|
 H
Ha munka közben kiver a verejték,
zihál a mellem, s végtagjaim fájnak,
szívem legmélyén gyakran sóhaj támad:
„Sosem sütött nap idelenn nekem még.
|
|
 H
kísér a kocsma füstje
felfordított gyomor
szűkölő nyomor
mely kötekedő s büszke |
|
 H
Humanista eszmék
virágzása derekán,
Flóra dér-bibéi
selymében lel rád
|
|
 H
Nagy csillag-arc, mint ráncos, vén kobold;
Csendesen tépelődik fent a Hold;
Billeg csálén az éj felleg-kalapja -
Elbúcsúzik az életem egy napja.
|
|
 H
Tőlem sose kérdezték meg, akarok e születni,
Akarok-e való világot szolgaként szolgálni,
Csak küldték nékem a mindenható örök jelet
S azt ki mindig vasvesszővel igyekezett dorgálni!
|
|
 H
Csak állok némán,
reménytől fosztott
vérző szívvel, |
|
 V
Mint vágyban tobzódó nedvek,
sikamlós szavak erednek bennem...
Tollal véslek most magamba,
takaróm vagy , papírra izzadlak |
|
 V
Hullanak a fákról
A sárgult levelek,
Megjött az Ősz,
Hordja a szél. |
|
 V
A kaktusz régen állt a zöld cserépbe zárva,
magányába bújva szegény árva.
Az asszony babusgatta, kényeztette kincsét,
ilyen sorsa tán senkinek sincs még. |
|
 Gy
Tegnap még körbe ragyogott,
gyümölcsízű csókja ajkamra égett,
teste széna illatában cikáztak
a légi szivárvány szirének, |
|
 Gy
Tekints le, az égből,
Az embert óvd, lelke börtönétől.
Hajolj le, s nyújt segítő karod,
Legyen meg, a te akaratod. |
|
 M
Én vagyok Én.
Te vagy e Te.
Ki a szamár,
Én vagy Te? |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 20. csütörtök,
Alkotmány ünnep, István napja van.
Holnap Sámuel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
