|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Fülledt nyári este, tele van a Sziget,
Ezrek keresik most a zöldet, a vizet,
Szökőkút és zene, virágok és fények,
Csókolózó párok, söröző legények.
|
|
 H
Lelkem így buzdítom egyszer félszegen állván
a többiek előtt! Fel a fejjel, ne rettegj!
Magadnak lásd be már, hiába is kívánnád
a földi életet öröknek s végtelennek! |
|
 V
lázadó léptem
neki adom
tűz csóvás napjaim
pusztító vágyait |
|
 V
Szerelmesem volt a magány,
Az óceán ölén,
A bú, s a bánat lágy dalát
Hullámozta fölém.
|
|
 V
Kettőnk szemével nézek
Így látjuk mindenben a szépet
Együtt fejtjük meg a felhők titkát
Ketten halljuk a fák susogását. |
|
 V
Nem kellesz már senkinek,
Se életnek, se halálnak,
Csak a vakok azok még,
Akik újra reád találnak!
|
|
 Gy
Esőfelhő szépen kérlek,
mutasd arcod, hadd lássam!
Kiszárad a föld mely vétek,
kis virágot találtam. |
|
 H
Szekcső felé Báron át
lilás-rózsaszín csipkében
szaladnak a fák két oldalt
az út ellenében.
|
|
 H
Hogyan feledjelek, ó tegnap árnya?
Ó ifjúság, álmod szívembe lebben!
Hogy feledjem a víg napok futását.
Hogyan feledjem?
|
|
 H
Rezzen az ág, s egy apró kis lepke,
mennyire reszket ő - nincs arra szó,
repked riadtan, párját keresve,
hallgat alatta, a kút-tiszta tó.
|
|
 V
Az idei nyár oly fényes és vad
Oly szemtelenül pimasz a Nap |
|
 H
Az Úr, az én pásztorom,
Nem szűkölködöm!
Mert velem van az élő, kenyér”
És ő vezet az utamon.
|
|
 H
Késve jött a kánikula,
Amikor a nyár már oda,
Felrobban a levegő,
Holnap talán fű se nő. |
|
 H
Nem felejtek,
Mert érzek, |
|
 H
Magam mellett ülök fiatalon,
Cserfesen, önfeledt hanyagon,
Kócosan, s kontytalan,
Naivan és bizonytalan…
|
|
 V
Vészharangot kongat szívem
Éjjeli magányos örök szirten,
Hol a megbánásnak könnyeit
Szégyenkezve én, újra hintem.
|
|
 V
Lélegzik az élet,
napfényben rezeg a lélek
Mosolyok fürdenek a szökőkútban
Szellő fodrozza a víztükröt |
|
 V
Üvöltök a szélben,
Gyere hozzám kérlek!
Ne hagyj íly árván,
Még nem is éltünk |
|
 V
Csillag-ablakok nyílnak az égen
Ránk veti őrzőn szemeit az éj.
Imák szállnak néma kérésekkel
A csillaghullás vajon mit ígér? |
|
 V
Kék égen repülj velem,
Szárnyat ad a képzelet,
Hold udvarán elidőz,
Minden álmot tovább sző.
|
|
 V
Mondd mi lesz, ha már nem leszek?
Ki fogja reszkető kezedet,
ha magányban telik életed?
|
|
 Gy
vajon miért a kenyér
miért őrölt gabona
az útravaló |
|
 Gy
Elfeledett álom vagyok csupán: egy árnyék a falon,
Hullámokba veszett tükörképek fogyó sziluettje;
Tükörbe zártan, az üvegfalú szürke túloldalon
Fölöttem kereng lassan a csillagok oly békés csendje... |
|
 Gy
Sűrű csöndes az éj
mindig rád gondoltam én.
Két szép szemed tótükre
tiszta fénynek. |
|
 Gy
Őrzőm az éjszaka,
csillagsátrát testemre takarta.
Hold-magányú árnyak repkedtek bennem.
Pilláimba bújt vágyaim |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 20. csütörtök,
Alkotmány ünnep, István napja van.
Holnap Sámuel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
