|
 Vendég: 36
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
szép élet kerekek
katognak szeretek
a vonat kivontat
szívemen csak ronthat |
|
 H
Várom, hogy mikor jön értem az óra,
Hogy kész legyek, a nagy találkozóra.
Nem tudom az órát, percet,
|
|
 H
Számtalanszor néztem vissza rá,
számtalanszor oly sok év után,
úgy éreztem; Ő az egyetlen,
ő cirógathatja testemet.
|
|
 V
Perzselő Nap tüzében reszket a lelked,
Keserű pillanataid képét feketére fested,
Hatalmas kőfalat emeltél magad köré,
Elveszve menekültél bástyáid mögé. |
|
 V
A csupasz gyökér felszínre tőr,
Időmart,durván erezett törzs,
Puszta ágak,ernyedt levelek.
Nem díszíthetik a kinőtt életet. |
|
 V
Sebesen számol a vekker,
zenéket hallgat sok Ember,
ordibálva buliznak,
magas fokon mulatnak,
|
|
 Gy
Ariel, jó koboldom, támassz hát vihart,
most azt akarom, hogy okozz zavart
a világban, korbácsold égig a hullámokat,
a földet, eget vádold, mik az álmokat |
|
 V
Kivetett kutyaként, ténfereg a létben,
Megfagyott mezőkön, a nincstelenségben,
Családja mindene, de nem kapott szállást,
Kietlen tájakon, keres boldogulást.
|
|
 V
Eltemetett szenvedély
fűzi újra hálóját,
ismét áldozattá téve
elmémet. |
|
 V
Micsoda élvezet lehet
Megmászni egy hegyet.
Felérni végre a csúcsra
Lefelé csak ballagva. |
|
 V
Aludni tér a város.
Álomra hajtja fejét az éj is bársonyos illataival.
Betakar az éjszaka takarója.
Csukott ablakok mögött elpihennek a fájdalmak, s a bánatok. |
|
 V
Sokrétű lelkemmel
adok köszönetet.
Életembe beletelepedett:
a kitartás, |
|
 MM
A parton összebujt fák árnya alatt
ülök magányomba
a tó vize apadt
a kék eltűnt valahova |
|
 MM
Kócos hajú kis fellegek
beborítják az eget,
ősz apóka szemez velem
simogatja lelkemet. |
|
 MM
Ringó, arany búzatábla,
közepén egy kis pipacs,
minden reggel búsan látja,
számára, már nincs vigasz.
|
|
 MM
A gyenge virágkehelynek
egy kis szellő is megárt.
Azért a gyengéd szerelmed
mélyen a szívedbe zárd. |
|
 H
Szerelmes szavaidból, elég
Amiktől, egykor boldog voltam,
Ígéreteidből sem kérek többé.
Mindent elhittem, igaznak gondoltam |
|
 H
Állunk árván, meredten.
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk”
Ady Endre: Vad szirttetőn állunk |
|
 H
A hajnal már itt nyújtózik a kertben
tiszafa sűrűjében ébredezik a feketerigó
trillája engem köszönt, hisz már barátok vagyunk
fenyő hegyéről balkáni gerle hívja párját |
|
 V
Megfogadtam leszokom, ha addig élek is
mentholos kis finom illat most még rám tekints!
Holnaptól már nem szeretlek, elveszítelek
elfeledem nevedet is, doblak, el veled!
|
|
 V
Szerelmünket kőbe véstem kedvesem,
Nem szakít szét, minket a halál sem.
Szerelmünket belevéstem a szívembe,
Hűségem jeléül beleróttam, a sírkőbe. |
|
 MM
csak állok ott mint kényszerüldözött
végtelenségek közötti pillanatban
rácsodálkozásaim között
istenölelésre vágyom
|
|
 V
Szívedbe puha vackot vess,
apró kis sarkot, meleget,
tudom, hogy ott az én helyem,
hol körbehéjaz a szeretet.
|
|
 V
Hidd el oly kegyetlen, oly gonosz az élet,
mily sokat szenvedtem! Minek is meséljem!
Sokszor azt hittem én, hogy meghalok bele!
De minek búsítsalak Téged is vele.
|
|
 V
Bölcsőtől az elfekvőig
ötven év, s kezdődik
a halálmenet…
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 20. csütörtök,
Alkotmány ünnep, István napja van.
Holnap Sámuel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
