|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
bandzsít a jelen
sánta a jóság
a percek tálcán
bajomat hozzák |
|
 M
Ma valahogy nincs kedvem
semmihez;
a boldogság is nyugodtan
hanyagolhat, |
|
 V
Tartsd meg a percet
mert rövid az élet
Őrizd a szépet
|
|
 H
Mi lesz ebéd gyermekednek
hogyha nem lesz munkabér,
törted már a bús fejedet
vagy megint zsíros kenyér? |
|
 V
Valaha egykor víg életet éltem,
ma már csak döcög létem szekere.
Isten-valómat megmutatni féltem,
- írok én bármit, csak legyen sikere. |
|
 V
Már rám tört a vég,
S ahogy elhozta a születést,
A lélek csodáját éltem át.
|
|
 V
Én mindenben Téged látlak
Te vagy az életem csillaga
Te vagy a Nap, a Hold, a
Szerelem igaz végtelenje |
|
 V
Magasan fenn a hegytetőn,
széttárva büszke szárnyait,
vigyázva, óvón rejti el,
a múltnak sajgó árnyait.
|
|
 H
Júliusban nagyon jó volt a nyaralás
Hajózni vitt barátommal egy vitorlás
|
|
 H
Anyám nem földi hírt ad,
saját misét celebrál,
s mint bolygó éhét csillag,
úgy csillapítja egy tál.
|
|
 H
Erdő szélén puffancs fa,
Alatta pöffeteg gomba |
|
 V
Ne kérj tőle bocsánatot, ne alázd magad
látod, könnyen mosolyogva int,s tovább halad!
Nem bántottad olyannyira, érzékeny virág,
nem kell, hogy a lelked újra csak neki kitárd! |
|
 V
Párás szemüvegem látja
a termés már beérett
jön az aratás |
|
 H
Az én tengerem zöld szívében
a felkelő Nap csillogó utat szel,
|
|
 H
Békés átmenetek fennsíkján él a Jövendő;
Száz akadály hever itt, zárva az út oda még.
|
|
 MM
Ne szólj szám és nem fáj fejem,
Szólt a régi mondás.
Tudta egykor minden ember,
- király és a kondás. |
|
 MM
Pillangók lebbennek,
szárnyuk szivárványszínben pompázik
Lelkem is velük libeg,
a pillanatok mámoros érzéseiben |
|
 MM
Mama, csak mégegyszer láthatnám
Mosolygó arcodat, ahogy rámnéztél.
Csókolhatnálak, úgy mint rég, |
|
 MM
Kutya-sereg, ugrik ölbe,
Egymást összegyömöszölve,
Kit érdekel most a szépség,
Mikor miénk a Mindenség
|
|
 V
nem szűz többé barackvirág
és méhek jártak a mandulán
vemhét kihordja lassan
a méhek riadnak a kasban
|
|
 V
Nekem is volt taligám,
De azt régen ellopták.
Ásó, kapa, gereblye,
veszett fejsze nyele. |
|
 V
Úgy tompulnak benned a fények...
S már nem zavarnak, kongó léptek,
|
|
 V
Álmaink lánca minket régen összeköt,
révhajónk, oly erős, mind híd a víz fölött.
Próbáltak léket vágni nagy batár falán,
s ejtett a lékvágó egy léket önmagán.
|
|
 V
A hajnal átbújik az égen
A csend nem zajong
A fény rezgő pillámhoz érve
Bekopog |
|
 H
Odafenn a símogató mennyben
tündérek táncolnak szép lelkeden,
milliónyi angyal dalol halkan
aludj kedves, ne gondold, hogy baj van. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 20. csütörtök,
Alkotmány ünnep, István napja van.
Holnap Sámuel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
