|
 Vendég: 66
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Futkosok a szekér után,
Megalázva, olykor bután,
Időnként bár fel is vesznek,
Aztán szélnek eresztenek,
|
|
 Gy
Krasznahorka büszke vára
Ráborult a tűznek lángja
A toronyból késő este
Tárogató nem sír messze
|
|
 Gy
Szemed tükre tiszta tó,
őszinte és biztató,
két karod lágy, ringató,
csókod íze izgató.
|
|
 V
Gyermek-mosoly szalad,
szelek sikoltva futnak,
viszik a sovány keselyűt
a húsos felhők alatt.
|
|
 V
Megjött a várva-várt levél,
Rég azt hittem, hogy nincs remény! |
|
 V
Elhalnak a lágyan suttogó zenék,
elhalványodnak a fények
pislog a csend az éjszakában,
a könnyek hajnali harmattá lesznek
a lelkek tisztán szárnyalnak,
|
|
 V
Képtelenségeket gyártok,
ezzel csak magamnak ártok.
Okoskodok, azt gondolod,
pedig: dehogy!
|
|
 V
de hallom és aggaszt az a kis nesz
az a távoli sikoly
amikor koccan véres fogsora.
|
|
 V
csak egy pillanatra
nézz rám, és fülelj,
mint félszeg Őz, ki
közelben neszre figyel. |
|
 V
Velem keltek a kétségbeesés, a miértek
Kétely, szorongás, veszélyek félelmek
Lelkem a létezés börtönének foglya,
Dühöngve, rácsát rázva már szabadulna
|
|
 V
Ébredni kell! Gyorsan! Népünk! Nemzetünk!
Mert a világ már elszalad mellettünk.
Az embernek nem szólni, tennie kell,
mert ha nem így teszünk, a semmi felel. |
|
 V
Ihleted az nem hagy cserben soha,
veled együtt él, így jól megy sora,
nehogy élete mostoha legyen,
tudatodban él ő a szent helyen.
|
|
 V
Az égbolt szeretkezett a nyugvó Nap fényeivel,
Mikor egymagam maradtam szívem vérző sebével.
Húsomat tépte a felismerés rideg, zord szele,
Hogy már nem lehetünk ezentúl egymáséi sose. |
|
 V
Máglyák, fáklyák
égő vörös fénye,
örömtüzek lebegése,
tömegek, szeretet jelzése.
|
|
 V
Tutyika egy hűvös helyet választott ki magának,
Átadta magát a szabadságnak,
Leguggoltam elé,
A kezeimet emeltem a teste felé, |
|
 V
Fényképed nézem,
Megszakad a szívem.
Ragyog az a kék szem,
Mi boldoggá tett engem. |
|
 V
Hosszú parcella volt, a hegyoldalban,
Parlagon, két körtefával a lucernásban
Két kis öregember már nem művelte,
Földje már teher lett, megszabadult tőle |
|
 H
Sápadt fényeiddel, ó csillagzatom,
elhódítottál minden égitesttől,
s ami a vágyad, én is arra vágyom
érzed-e, hogy enyém vagy mindenestől?
|
|
 H
Tavasz tündér így kesereg csendesen,
rászóltak, hogy ne csicseregj, csend legyen!
Elűzte a forró nyár egy nap alatt,
szíve egy pillanat alatt megszakadt!
|
|
 H
Hajdan, hogy a mostaninál
Naivabb, szerényebb voltam,
A legnagyobb tiszteletet
Másnak adtam.
|
|
 H
Áprilisi kora nyár,
Fészkére száll a madár,
Frissen nőtt lomb mosolyog, |
|
 H
Elfog a kreativitás
így tanulás közben,
az agyvizsgálati módszerekből
mára már megjöttem.
|
|
 MM
A nap narancsa szender égre ásít
Melegét teríti foszló perceken
Fénye feldúsul a végtelenre
Meg-megcsillan, horizonton játszik.
|
|
 Gy
Az én ablakomban télen is van virág,
Azt mutatja nékem, milyen szép a világ,
Ragyogó napsugár táplálja életét,
Derűssé teszi a múló idő ködét. |
|
 V
Téged akarlak,
Minden nap várlak,
Álmatlan éjszakák,
Százai rám várnak. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 20. csütörtök,
Alkotmány ünnep, István napja van.
Holnap Sámuel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
