|
 Vendég: 68
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
A hit ereje csodákra képes,
Az úrral, karöltve, dicsőséges.
Tetteidből meríted az erőt,
Mert hiszel, benne és nem féled őt. |
|
 MM
Látlak, eke nyomán ballagsz komótosan,
A holnapi magért munkálkodsz szorgosan.
Milyen gonddal szántod, műveled a földet!
A világ kenyeret, életet kap tőled.
|
|
 V
Miként a partra újra visszatért az óceán,
a kósza szél kegyelmet így remélt,
ha nyugtató öbölbe, révbe ért. |
|
 V
A domboldal le volt kaszálva,
Az út rajta keresztül kígyózott,
A szekér megrakva, benne bála,
A kő alatta dobpergésként ropogott. |
|
 V
Ködbe bújt új távlat virrad fel,
A felhőknek szellő énekel,
És feltámad egy bűvös hang,
Megkondul a régi harang; |
|
 V
Drága minden ,
A szegény ember vajon mit egyen?
Mit tegyen?
Így Emberhez méltóan hogyan éljen?
|
|
 MM
Rád gondolok vágyakozva
Szemedben fény ragyogott,
Rám szivárványszínt rajzolt,
Tőled már nagyon távol vagyok:
Az angyalok vigyázzák álmod
|
|
 MM
Tavaszi kertásás közben,
Becses órám elvesztettem.
De az is lehet, hogy útközben,
Mikor reggel vásárolni mentem. |
|
 MM
Gyenge földünk, erős várunk,
Egy életünk, egy halálunk,
Immár véget ért a tél;
Mi se lehetünk rosszabbak
Senkinél. |
|
 V
te voltál a lelki virág
szívemre hull arcod szirma
s mert a mennybe fel vagy írva
Vésztőn szegényebb a világ
|
|
 V
Ugrat ő engemet, hogy véle nevessek
feledjek szurkálást és testi sebeket
célját, ha elérte, virgoncul felelhet:
előre megmondtam, anyám nem szenvedhet! |
|
 V
szatyor az élet szúette sziluett
felbukott a nap most született
gyenge lábakon áll mint a szék
amelyben úgy érzed magad |
|
 V
Patak partján keskeny út,
kanyarogva rétre fut.
Megtorpan egy tölgy tövén,
öreg a tölgy, törzse kövér,
|
|
 V
Miféle játék ez, kik játszanak velem,
A türelmem fogytán, az igét kérdezem,
Van-e még célom,
Vagy csak elvagyok, |
|
 V
a Napot
pedig felhő takarja,
ezért visszabújok a
jó meleg ágyba. |
|
 V
A természet újra ruhát öltött,
Itt a tavasz, újra beköszöntött.
Virágba borítja a világot,
És életre hívja a virágot. |
|
 V
Nádas toklász-bozótjából
Tar égerág nyúlik égre,
Fakósárgán csüng a fáról
A napkorong halvány széle. |
|
 V
Te vonzod a szívem egyre,
Te kergeted szerelembe.
Te vagy virágom, csillagom
S bújsz hozzám minden hajnalon. |
|
 V
Nekem álmodod jácint illatát
barka vesszőjének nyíló rügyét
gyöngyvirág kelyhében hajnal cseppjét
fenyő ágon pacsirta trilláját |
|
 V
Ne feledd a csendes eget,
Mert itt a földön halk a pillanat,
S a földi pillanat oly rövid,
Mely villámként elszalad.
|
|
 V
az ég világos arcán
két csillag kék-sötéten
északi fény aranya serken
s kipirul résnyi ajkán
|
|
 MM
Lenn zöldek, fenn kékek
középen fecskéket
ölel a fény,
|
|
 V
A falombok sűrűjében
dalolnak a madarak
A felhők habjai közt
átsütnek a sugarak
|
|
 MM
Szeretlek, mert szebbé teszed
az életem
Szeretlek, mert elűzöd
a félelmem. |
|
 MM
Én még bízom abban, hogy van közös jövőnk,
De a hitem megrendül ha vele látlak.
Testem lassan átadom az örök magánynak |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 20. csütörtök,
Alkotmány ünnep, István napja van.
Holnap Sámuel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
