|
 Vendég: 68
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Karjaidba vettél,
Csókoltál, öleltél,
Annyira szerettél,
Oly boldoggá tettél! |
|
 V
Rád gondolok minden este,
rég elmentél, messze, messze...
Álmaimban rád találok,
nincsen arcod, sosem látlak.
|
|
 V
Mennyire vágytam a hangra,
Töredéknyi kis dallamra,
Bevilágítaná lelkem,
Messzire visz, s nem enged, |
|
 V
Hazajöttem,
Az ajtót kinyitva észrevettem,
Tutyika hadban áll egy darázzsal,
Reménykedtem, a történet nem végződik bajjal, |
|
 V
Szürke, gomolyfelhős odafenn az ég,
és idelenn minden oly lehangoló; –
még ha ki is villan néha egy kis kék,
akkor sem hisszük el, lehet-e még jó? |
|
 V
Bús felleget nyaldos e vöröses láng;
Közben marcona, fekete füstjele,
Mintha kérdően régmúltnak üzenne:
Váljon hamuvá koruk őrzője tán? |
|
 V
Fekete-fehér költemény
Ballada vagy népmese.
A költő fantáziája,
Sasok szárnyalása |
|
 V
Jég reccsen, roppan a lábam alatt,
meglátszik benne, a láblenyomat.
Csillámló hópelyhek szállnak tova,
villámló gondok közt vár rám a ma. |
|
 V
Ma éjjel álmomban festőnő voltam
Vásznam felállítom, festeni akartam
Nem találtam sehol a mókusszőr ecsetet,
S lássatok csodát, kezembe fogtam egy evetet! |
|
 V
Sötét erdőkben, puszta éjjel
Tavaszi dalnok több is fészkel,
Egy cserreg, más vijjog, fütyül… |
|
 V
Hol az Idő: monoton,
Fogaskerék-szárnyakon
Lendül túlnan jelenen,
Múltba vésett képeken, |
|
 V
Irigyli lent a víztükör
- bolond a szél, mer’ összetör -
de fuldokolva jót nevet
a hold a réti tó felett. |
|
 V
Hajló ágak tenyerében kél az élet sebes szélben
nemsokára bimbódzanak, fák és bokrok, mint jó patak
megindulnak az életbe, hogy szítsák tüzük lényedbe,
szalutálva hirdessék ki: újból tavaszt tessék nézni! |
|
 V
A kis állat hozzám futott,
Mintha anyja lennék,
Örömáradat tört le ránk,
Ily érzést szeretnék, |
|
 V
Merengve áll az utcákon a sötét,
sötétbársony égen száll a múló idő
duruzsol a csend szelíden,
béke és nyugalom a holdfényben
|
|
 V
Fény, jó hogy itt vagy, légy varázslat,
Göncölszekéren indulj felém,
Honnan jössz és mivé válhatsz,
Talányként folysz földgolyónk szemén.
|
|
 Gy
a magnólia lila szirmát
vágy feszíti bontogatja
a kertre ráborul a napfény |
|
 Gy
És mégis volt erőd,kitörtél
nem a hit vezérelt,csupán felismerés.
Szíved a fényt nem vágyta
csak szükségét belátta |
|
 Gy
A zajos forgalomban,
Szavaim nem halotta.
Pedig a fülébe súgtam,
Várom egy új kalandra |
|
 Gy
A régi vágy -mi bennem él-
az égi lángja útra kél,
a szélre hangol, úgy mesél,
- de kérve tőle - nem beszél. |
|
 V
Enni kellene valamit, talán van még egy-két falat,
Tegnapról esetleg valami morzsa megmaradt.
A gyomor jelezve, hogy kér, meg-kordul,
Az éhség harangja hangot magáról, s megmordul. |
|
 V
Űr van a szívemben, nagy-nagy hiány
Üres, mint költözésnél kipakolt szobám
Régi holmiktól, már megszabadultam
Bárhová mennék, nem vár senki ottan
|
|
 V
törölt
|
|
 H
Szerelmes tiniként lángra gyúltam,
első csókja, maga volt a szerelem,
perzselő szenvedély, kín és gyötrelem.
Rózsaszín ködben, boldogságban úsztam,
|
|
 V
Elhagyott már a néma hit,
Nem tehetek többé semmit.
Kezemből az ima kiszáll,
Szemem a homályban kószál. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 20. csütörtök,
Alkotmány ünnep, István napja van.
Holnap Sámuel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
