|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 MM
Felhőrongyos februári égen
égzengést görget vad vihar,
cikázó villámokat dobál
csillámló hó-fátyol alatt.
|
|
 V
Már a hibáidat is tudom szeretni,
nélkülük nem lennél többé, aki vagy.
Nem tudom őket túl komolyan venni.
Amilyen vagy, kérlek, olyan maradj! |
|
 V
S ha netán, csak úgy véletlenül ...
Van valaki ki nem tudja mi történt,
Megmondom: az örök zsongó élet örül,
Ébred a Tavasz, s illatokba önt fényt.
|
|
 MM
hangom messzebb harsan mint a cethal torka
a vég karjából ha kell kibomlok még kelletlen
befagyott parton a remény gyümölcse szedetlen
nem győzhet rajtam se vasas se horda |
|
 V
Nem tudom mit tettél velem,
De ez az este,
Tied a főszerep,
Csak te jársz az eszemben, |
|
 V
Tavasszal szellő fuvallat,
napsugárnak mézillata,
lepke-fiúk csábos tánca
szívem gyönyörű látványa. |
|
 V
Nem sokáig olvadozhatott,
Mert egy nagy pofont kapott
Ahogy meglátta a nő férjét.
Ezen nem is csodálkozott. |
|
 V
Így vagyunk mi is, tudom.
Szertünk, azután bántunk.
Egymást akarjuk birtokolni,
mikor a tavaszra vágyunk. |
|
 V
hintázó lámpafényben
szállingózó hópelyhek
a fehér takaróba bújt utcákon
kirajzolódott lábnyomok
|
|
 V
Még itt lapul kertben, az ősznek a rőtje,
mert nem pusztult még el e’ összes levél,
csak bambulok mindig a zöld-keki rácsra,
már nem nézném - ég vele - semmit se ér. |
|
 V
Kívánok neked boldog szülinapot,
És melléje nagyon sok jót,
Legyen akkora az életkorod
Hogy Dönts világrekordot,
|
|
 Cs
Jégvirágok nyílnak
Ablakodhoz hívnak.
Szemem ablakában
Most van olvadóban. |
|
 Cs
Vigyázz ha két ölelés közt
A napok percözönébe számolni kezdünk
Elvész minden, minden ami szép
S víz viszi sodorja szerelmünk kövét |
|
 Cs
Tengerek mélyén, őshasadék,
Megkövült kőben holt hagyaték,
Útvesztő ködben mézcsigaváz,
Barlangot épít csöppben a máz. |
|
 V
Voltam apátlan hadiárva,
akit az anyja felnevelt,
s komolyan aggódott amiatt,
hogy belőlem milyen férfi lehet. |
|
.jpg) V
Baromfiudvarban tyúkok kapirgálnak,
kendermagos, vörös tollruhában.
Peckesen lépdel a kakas,
fényes farktolla van , nagy vörös taraja
|
|
 V
Én akkortájt még nem értem föl ésszel,
hogyan bajlódok majd a nagyfűrésszel,
a jó tanácsot csak szememmel lestem,
a jó szó elfúlt megkeseredetten, |
|
 Cs
A Létnek szavai
csengnek vissza bennem.
Volt, hogy féltem, mi lesz!?
Ha majd el kell mennem. |
|
 V
Rátapad férfiak mohó tekintete
Blúzok alá bújik fürkésző szeme
Szívesen rögtön le is vetkőztetne
Kíváncsi mit rejthet az elfedő kelme |
|
 V
Elvarázsolt meseország
most már tudod, nincsen
mesélhetünk, el is hisszük
szinte minden szinten. |
|
 MM
Tépte a Tél a kis otthonomat reggeltől idáig;
Réseken, ablakon át hordta a szél a havat.
|
|
 MM
Mikor hideg homlokodról kezemmel töröltem
a gyöngyöző, fájdalomtól éledt izzadcseppeket,
s néztem arcod, a férfit, kit egykor szerettem -
azon gondolkodtam : miért nem adtunk boldog életet ?
|
|
 V
hogy marj bele bamba
szerelmes agyamba,
s ezerszínű kincsét
kacagva Te hintsd szét. |
|
 V
Neved napja van, Mama, s én köszöntlek,
Mióta csak az eszemet tudom.
De most nem csókkal, nem is ajándékkal,
Elmélkedéssel – hosszú múltadon… |
|
 V
Szürke fénytelen arcát nézem
Megritkult, fakó ősz haját
Miközben suhannak a percek
Idő tovatűnt gyorsvonatán. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 21. péntek,
Sámuel napja van.
Holnap Menyhért napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
