|
 Vendég: 51
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 MM
Mint égen fehér vakító villám,
mitől nem látszik a felhőtakaró,
és ahogyan télen a jégkaparó
segít: megvakul, s újra lát szempillám. |
|
 H
Fogunk-e meghátrálni?
Nemigen!
Ez a bicikli másmilyen:
Ilyen!
|
|
 V
Nézlek téged és más, hogy érzek
Szemed tükrében szerelmet fürkészek
Meglátom lelked mi tiszta hófehér
Kinyitom szívem te is bele férj |
|
 V
Csendesen felemésztett a szerelem,
Ráment a munkám az életem,
Már csak a halál ahova menekülhetek,
Ahol nyugodtan csendesen pihenhetek.
|
|
 MM
Lennék már csak betű, és név,
mi koporsóm felett hever.
Lennék bár; de nem lehetek,
élő ember vagyok, nekem ez rendeltetett. |
|
 MM
Ha itt a tél, udvarából betekint egy hóember,
régi kötött sállal a nyakában vigyorog,
s az éjjel esett friss hóban látszanak a lábnyomok.
Ma szép mosollyal ébredtem,
Üdvözlettel: december. |
|
 V
Aki hazafelé megy,
soha nem ér oda,
Hazátlan lesz mindig,
Ha csak arrafelé tart. |
|
 V
Hozzál szívembe sárga rózsaszálat!
füstfelhős szürkeségben angyalok szálljanak,
Nyiljon meg az egek százszorszép rózsája,
csillogó hóleplet szórjál a világra! |
|
 V
A faágon nincs levél,
Szabadon fut ott a szél.
Szél fütyül az egészre,
Vígan repül zenélve. |
|
 V
Egy testesen telt ,fejlett szerzet,
egy felejthetetlen percet szerzett nektek,
mert nevetve egy ferde szerkezetet vezetett. |
|
 V
Csalás, csalódás,
hazug, hízelgő csábítás.
Megölnek, miközben megölelnek.
Egy tőről fakadó szavak...
|
|
 V
Minden hiába, a homokóra pereg!
Mondhatják nekem, hogy de jó neked,
Jól nézel ki, nem híztál el,csinos vagy,
Tagadd le az éveket, de őrültség, |
|
 V
Lekötött, zárolt folyószámlán,
Be nem teljesedett álmok.
Nyomtatott ívek a kabátom,
S alatta ásít a magány árván, |
|
 V
Vitorlázik a kecses holdhajó
az égnek fekete tengerárján,
s a Gellérthegyen lassan átsiklik
egy fényes színezüst sugár szárnyán. |
|
 V
Alvadt vércsöppként
ringanak a rózsák
tüskés ág hegyén
levelüket már
letépte a szél.
|
|
 V
kacéran egy vándor emelgeti szárnyát
vizet halat nem lel ezért hát tovább áll
de előbb álmodban daruként krúgat
fehér lepedődről már álmodból ugraszt
|
|
 V
Megint eltelt egy esztendő
idősebbek lettünk,
mérleget is készíthetnénk,
ugyan, mit veszítünk? |
|
 V
Tested – egykor jó anyag –
Recseg, torzul, szárad,
És amitől félsz magad,
A szemekből árad.
|
|
 V
Mikor eljött a hajnal,
Lágyan betakartál,
Óvatos-féltőn
Fölém hajoltál, |
|
 V
Két szomorú fűzfa ágait lehajtja,
Kapaszkodó törzsét sűrű föveny tartja.
Mámorban fürödnek zöldellő illatok.
Szomorú fűzfák, ne sírjatok. |
|
 MM
Úgy hat rám kezednek nyugtató varázsa,
mint fonnyadt virágnak a napfény karátja,
elernyed tetőled bolyongó reményem,
s kinyílik hervadt tudatom rózsája. |
|
 MM
Cserépkorsó az emberi élet,
törékeny, hát rája jól vigyázz!
A forrásra büszkén billeg véled -
lüszter színben pompázik a máz.
|
|
 MM
Elmondjam Neked
merre jártam?
Cseresznyefán
szunyókáltam. |
|
 MM
Ha majd elcsípem azt a szavad,
Mi az enyém is, akkor majd félve
S e félelemmel szemedbe nézve
Kérdem majd: velem maradsz?
|
|
 MM
A buszra várva felnézek az égre,
és magamtól kérdezem: mivégre?
Ám túl kell lépnem a fájdalmakon,
Fiamék magukra nem hagyhatom.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 21. péntek,
Sámuel napja van.
Holnap Menyhért napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
