|
 Vendég: 54
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 MM
az agyban minden gyönyörű
a tudat örökké remél
de eltörpül hatalmunk mind
ha húsunk bőrünk véget ér |
|
 MM
Persze hangoztatjuk: én önmagam adom!
vaj'h tudjuk-e, hol rejtőzik a lélek-malom?
maskara-mímelés tölti ki rövidke időnket
térülünk-fordulunk, s elemészt mindőnket. |
|
 V
Mikor a huszonévek szállnak,
és reptükkel fájnak,
ne add magad,
mert fájdalmaid elragadnak! |
|
 V
Előtte már hamvassá vált az út,
s árnyakkal zuhant teste át a parkon,
hogy rásimítson babérkoszorút,
holt, nagy költők díszét a túlsó parton,
|
|
 V
Magad vagy a fájdalmaddal, vége a „dalnak”,
Vége a dalnak, a kemény indulónak!
Tested a porban, hasított sebbel,
Összekulcsolt kézzel, égre nyíló szemmel… |
|
 MM
Hull már a fáról a levél,
A természet aludni tér.
Avar szőnyeg kerti fák alatt
Sok kis állatnak oltalmat ad- |
|
 V
Egy szép, boldog napot
mely megnyitja a folyamatot.
feldíszíti az egész heted
s, mindennap ünnepeljed
a boldogságod, a szerelmet. |
|
 MM
Porban, sárban az én lábam is járt,
tarló szúrós világa is vért kívánt,
cipőben én is aszfaltos úton
jártam oda, ahol tanult Babits Mihály, |
|
 MM
halk
hangok
hallgatok
hangtalanul.. |
|
 V
Ott ahol a Duna délnek fordul,
a Dunakanyar jobbján tornyosul,
országunk fő székesegyháza,
a Bazilika, mely Isten Háza.
|
|
 MM
Megindulok a régi úton,
Sehol egy lélek az utcákon,
Még a szürkületben kiérek,
A pirosodó galagonyafákhoz! |
|
 V
Mindig írok, írogatok,
Fontosak a gondolatok,
Más munkához nem is kezdek,
Míg rögvest nem remekelek, |
|
 V
Az eget lestem, azt a félgömb sorsot,
a Holdat vitte, mint egy rózsafoltot,
nagy éjszaka volt, s megtörtént egészen,
hogy utam kezdetét is visszanézzem.
|
|
 V
Vétkeimért az Úr
Büntessen, míg élek!
Csak majd a sírba
megtisztulva térjek! |
|
 V
arcodon a csókom rózsája lobog,
üzenem, titokban én is megsiratlak,
eléd pár rőt, könnyes levelet dobok. |
|
 MM
Varázslatos szép volt,
Üstökösök hulltak,
Tündökölt az égbolt,
Új remények gyúltak. |
|
 MM
Talán van mit kockáztatnom
Betoppantam és bent vagyok.
Mint hívatlan ismeretlen
Az életedben. |
|
 H
Nesztelenül surran hideg a lelkekbe,
nem azért mert hideg van, ezt ő sejtette,
hideg lelket nem melegít a napsugár,
megfagyott a boldog érzés, hol van az már?
|
|
 H
Akarom, hogy gyengéd karjaid zúzzák össze
Bordáim, szívem kalitkáját örökre;
Markolja lelkem tekinteted parazsa
És közben érintésed elmémet mardossa. |
|
Nem tart örökké könnyünk, nevetésünk,
Szerelem, vágy, harag; |
|
 MM
gyakran szokott hiányod cseperegni
de fotódtól a semmi meg-megáll
próbálom szívlángom melledre tenni
hogy felgyújtsam a monoton magányt |
|
 MM
egy jellegtelen kis pont a jövő
távolból a végtelen is fakó
hangulat-guguláskor az ábránd
recsegve szakad mint a szűk zakó |
|
 MM
Fordított lóherék vagytok, a szencsétek beázott,
A sok kétség kifacsarta az ízetlen életetek,
Két játszótársként ...
Annyi, hogy együtt háltok.
|
|
 MM
A nőt, az Isten adta,
Fejünkre nőni hagyta.
Kicsinyke borda darab
Mégis a szívünk a rab. |
|
 M
Elindultam tegnap gyalog
a kórushangversenyre,
A fagyos hidegbe,
De szépen felöltözve. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 21. péntek,
Sámuel napja van.
Holnap Menyhért napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
