|
 Vendég: 47
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Ámor nyilának ki voltam téve,
S voltam: Mint hó a napon, viasz a tűz előtt.
Felhő széltől ostorozva,
Kedvesem nyila szíven lőtt. |
|
 V
Újra az ősz. Minden évben újra –
évek múltát legjobban akkor érzem,
ha ismét iskolásokat látok
a vadgesztenyelomb-fedte téren. |
|
 V
Mondd, honnét tudod Te,
Lelkem kódjait,
Mit még ezer éve
Elrejtett kulcs se nyit, |
|
 H
Ha van valamid, használható,
s barátaiddal megosztható,
legyen az bárcsak egy kis csacskaság,
add közzé, segít egy apróság!
|
|
 H
fejes káposzta
késnek kiszolgáltatva
fejét vesztette |
|
 V
Még érzem első szerelem
bizsergését,
kezdetektől hangos
szívverését,
|
|
 V
megformáztak háborúk forradalmak
jövök mélyéről valami gondolatnak
égetek gyertyát ha kialszik a villany
a szomszéd házon akna villan |
|
 H
Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek? |
|
 H
A kapun átlépve, mindenki egyforma,
nem kérdezi senki, hogy ki, kicsoda,
gazdag volt, vagy szegény, netán egy kis csalfa?
Tudós volt, kinek aranyat ért szava? |
|
 H
Puszillak Drágaság,
S a természet bájos
Virága,drágasága, |
|
 H
Ha rózsát csempésznék párnádra én,
Eszedbe jutnék? Vagy hozzám rohannál?
Az ég tudja csak, végzetünk mivel vár… |
|
 H
Körülötted virág nyílik
Legalábbis ezt hiszed,
A falaknál megtorpansz
Pedig mondod, van hited! |
|
 H
Fölparázslik a messzeségben,
majd elvész... és megint...
Ködön túlról, szürkeségben
rázza ujját rend szerint. |
|
 V
Én hallgatlak. Mesélj bátran!
Ez a búcsú éjszakája,
voltam és leszek!
|
|
 V
Egy helyen élünk, halunk
Egymáshoz nincsen szavunk.
Itt születtünk e tájon,
Hagyjuk szavunk, hogy fájjon. |
|
 MM
A Balaton tükrén
hullámtáncot jár a szél.
Hűvös-kék vizében mártózik
a novemberi napfény. |
|
 MM
Nékem most oly érdekesnek tűnik,
Embereknél, honnan annyi gyűlölet ?
Mikor csak egy csepp az élet,
Abban a másodpercben, melyre várni kellett. |
|
 Gy
Elég minden, mi testemből megmaradott.
Hamu lesz ismét abból a porhüvelyből,
aki én voltam, akinek az Úr életet adott. |
|
 MM
Ismét útra keltem, jó időben bízva,
Nyüvöm csizmám talpát, vár rám Galícia.
Przemysl városa, mely oly sokat szenvedett,
Túlélve osztrákot, oroszt és németet. |
|
 V
Őszig lakik a barátposzáta,
és nagyon sok más költöző fajta.
A kitartó, hű bütykös hattyúpár,
rétisas, a ragadozó madár. |
|
 V
mintha csak ma lenne
a halálnak kacagni kedve
teli ágyú torokkal
nem borokkal halotti torokkal |
|
 V
amit megéltem s ami lesz
bennem két hatalmas halom
érjen csalódás vagy kudarc
mindig önmagamat adom
|
|
 V
Nem kell mindig alkalmazni,
Nélküle is lehet csodálatos
Érzéseket ,gondolatokat leírni. |
|
 V
Tornyosul a magány bennem
Néma leventék a falak
ajtóban a szú, megpercen
társam ő, mint szervesanyag |
|
 V
Jöttem volna inkább hozzád,
Hogy karjaimba zárjalak
És millió csókkal a szánkat,
Összeforrasszam nap mint nap! |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 22. szombat,
Menyhért napja van.
Holnap Bence napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
