|
Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
N
Ám ha görcsoldót
kapott volna időben,
még ma is élne. |
|
MM
Fa voltam egykoron.
Sudár és zöldellő.
Hajamban szél bolyong,
a lábam földbe nő.
|
|
M
Harmincharmadik telembe csúszom.
Mi volt szánkóm - mára puszta vas.
Mily rég, hogy nagyanyám karjába
csíptem: énekelj még, simogass. |
|
M
Néha magamban megfeszítelek.
Megérdemelnéd,
|
|
M
Kincsed, a belső szépség.
Ezt őrizd, vigyázd! |
|
M
Templom tornyán köd mélázik,
A város alkonyban ázik. |
|
Cs
Jártam hegyek ormán.
Kerestem erdők sűrűjében.
Voltam tenger partján,
s a tenger mélységes kékjében. |
|
Cs
Tűnődni az életen,
Múltat idézni egy éjjelen,
S várni a választ védtelen,
Oly értelmetlen.
|
|
N
Élhetek majd méltósággal,
nem szorulok másra én,
két fiamat segíthetem...
de ez mára csak remény.
|
|
MM
Mert kihűlt az ágy is szél süvít
jeges takarók fagyhalála hajszol
mikor a szeretet bujdosik
üres ereszek jégcsapjai között |
|
MM
Kívánom - igaz álmaid mindig teljesüljenek...
élj tisztán, őszintén, mint egy kisgyerek...
Légy mindig nagyon boldog - ezt kívánom...
S ezzel teljesül nekem is egy álmom!
|
|
MM
Harmóniában alszunk majd,
A gondolkodó rengetegben,
Míg a hárs virága felettünk,
Hullni fog s betakar sok rétegével. |
|
N
Lelkem kimondta a mondatot,
Követte a gondolatot,
Hogy megtörjek és újra felálljak,
A saját utam járjam, |
|
N
Együtt haladok
Az új utamon.
Csillagok jönnek,
Nekünk köszönnek. |
|
N
A Hold ellopta a Napomat,
De ennek nem voltam tanúja.
A felhők eltakarták előlem,
Mikor a fényt ellopta tőlem |
|
N
Búzaszem és szotyola
csonttá fagyott szalonna.
Csivitelnek,válogatnak
biztos,nyárra is maradnak. |
|
N
hűlt helye tárul mámoros serleg
borát a szónak pergette légbe
elfolyó álom foszlánya csusszan
halkuló dalban riadt rianás -
csikorgó ének - a tél derekán. |
|
N
most tiédzserkora minden öntudatával
riszálja farmeros hátsóját,
és az anyját bosszantja rágógumival.
Most már csak (leendő) nő, – |
|
M
valómban remény kuporgott,
hátha vele kelt a hajnal
|
|
N
Valóság - álom összefér,
béküljünk, melegítelek,
űzze el a szörnyeket
forró szerelmünk fegyvere! |
|
N
már felcsavartam a kanócot
már heverünk békességben
olvasok ne tagadjam
a szemedben olvasok |
|
N
Gyöngyöző
szófüggöny
ajkadról
rám köszön.
Ölelő mondatok,
mint
vigyázó két karod,
|
|
N
Amikor
simogató-lágyan
hullani kezd a hó,
valami megmozdul bennem,
és felébred a múlt.
|
|
N
álmunkban visszagondolunk.
A vén tölgy, őrizve titkokat,
megértő lombbal bólogat. |
|
N
És a csíra repedt magon.
Én láttam, fogtam, fölneveltem.
Milyen jóvátevő szép hatalom
egyetlenné nőni ketten. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 25. kedd, Lajos, Patrícia napja van. Holnap Izsó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|