|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 Gy
Távol tőle vadul viharok vernek,
bánkódom, mint a mártír árva lelkek.
Nincs mélyebb ár, mint vágyam vad örvénye,
fojtott zokogásom visz feledésbe. |
|
 Gy
Ki egykor küzdött az álmokért,
Mindent eldobott a bánatért.
Könnyekben úszik arca dombjai,
Üvöltenek lelkében a fájdalom hangjai. |
|
 MM
Ma elvárnád, hogy az Ember ne vétkezzen?
A gondok súlya nyomja, dolgoznia kell,
Hát Ő e világban szenvedésre rendeltetett,
A rossz környékezi, a vágy rabul ej !
|
|
 MM
feketék csak a varjak: kár, kár, kár, kár...
- Adjatok még eleséget, kevés ám,
mit adhat a föld! -halld meg a tél szavát:
a télben az éhező élet dalát. |
|
 M
Vágyom a létet
szemed tükrében élve
napok fényében.
|
|
 M
Figyelmességed elvarázsol!
Száz szál Mikulásvirág, halk zenével,
szeretettel Mikulásra,
Ilyen szépet nem reméltem. |
|
 M
Fázik az éjszaka
Remeg a Hold maga.
Búsak a csillagok
Nézem és hallgatok. |
|
 MM
Szerelem-forrás vize az álmom,
Szomjoltó nedvét kedves, te adhatod.
Vágytól részeg lényem mezítelenségét
Pille-röptű éjben néked áldozom.
|
|
 N
Halkuló foszlányok riasztanak,
falhoz vág egy emlék-pillanat:
leláncolt akaratom vágy-zenéje
festett képek érzetét ébreszti…
Egy régi dal kígyózik fülemben,
|
|
 N
Megjött Apóka.
Tele piros puttonya.
Vajon mit hozott?
|
|
 MM
Látszólag csak hever a díványon
– főeunuch szultáni szerájban –
de éber őrévé válik birtokának,
hogyha kint járkál az éjszakában.
|
|
 M
Új család, új környezet, új remények,
De azért félek, hogy velük vajon jól élek?
Furcsa, hogy féltem, féltem nagyon a változástól,
Pedig ami volt, nem volt éppen boldogító. |
|
 M
Ma minden olyan volt mint régen.
Kezed kezembe fektetve nézted
apró lábaid táncát, |
|
 Gy
Megkönnyebbülés a vég,
oly bagatell - semmiség!
ajándékul: buborék
0000000000 |
|
 Gy
ki kért akkor a gazdagságból,
ha kévét fosztott napsugárból
aranykalászt sodort a fény, |
|
 N
csak a cicám
játszadozik,
jó meleg a
bundája,
|
|
 M
Isten bizony nem tudom
mit lehetne mondanom.
Sosincs bennem gondolat,
sem értelem, se hangulat.
|
|
 MM
A lélek örök szárnyalása
a gondolatban-
hol színes képekkel fest
a szó. |
|
 M
Mint a sárga homok,
fogam között roszog
az életem.
|
|
 M
Megízesítetted napjaim
ajkammal mégsem érzem ízed
nagy bűnben élek, vágyakozok
nappal és éjjel érted égek,
|
|
 M
Tanulj és élj az adatott hatalommal,
És álmodd meg az elképzelt világodat,
Ne törődj az égő s vérző fájdalommal,
Találd meg eltűnt, de létező hangodat, |
|
 M
azt mondják a költő a múzsát sötétben hagyja s élni
lám leírom a két lábat mely nyílik nem kell félni
vagy mégis mert tigris cápa vagy márna
|
|
 N
Te vagy meséim legpompásabb lénye,
behunyom szemem és színes lesz a táj,
Te vagy a hajnal madárcsicsergése,
ha ölel varázsod, már semmi se fáj.
|
|
 MM
Szűztiszta hószagú magány
Lélegzetvételnyi csendben
Már nem tudom, hol kezdődik
És hol végződik a rendem |
|
 N
Szép szemed látja
A szétszakad lelkemet
Alélva szembesül
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 25. kedd,
Lajos, Patrícia napja van.
Holnap Izsó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
