|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 N
volt egy ballonkabátom
emléke kifakult
bélése akár az utcák
ahol olykor eső szitált
oly élénk s lehajlanak ránk a fák |
|
 N
Van egy dal a fejemben, egy vers a lelkemben,vigaszág
Kaleidoszkópom tudod, mozaikra tört a valóság.
Meggyötört sérült szívemben,lelkemben, az önvád ott csapkod
Koldus, ki élsz az utcán húzd a szemedre a kalapod
|
|
 N
Fáj a hiányod, mely napokba számolható,
de csók mit töled kapok-mindig megnyugtató.
Mézédes és szenvedélyes,
nem tudom mit mondjak,de kellesz édes. |
|
 N
Isten káoszból anyaggá teremtett
gondolatom ajtaját kinyitom
összesség része így lettem
s pennám a szél fútta darutoll |
|
 N
Amikor a hitünk feszül
Soha ne legyünk egyedül.
Ne adjuk fel a hitünket,
Mert eladjuk a szívünket.
|
|
 N
A halál feletti hatalom,
A halál leple átkarol,
Magával ránt a mélybe,
A világ hazug kéje. |
|
 N
Míg a fényben jársz csak
Sötétséget látsz meg
S a szemed a jóra vak.
De a kút sötétjében felfelé
Nézve értelmet nyernek e szavak.
|
|
 MM
Egyszer úgyis vége lesz!
Megfáradt életed
homokszemei
hadd, hogy peregjenek!
|
|
 M
Nem pompáznak decemberben
csillagok a magas égen,
a sápad Hold eltévedett…
felvonult a felhősereg. |
|
 N
nem kellenek feslett mindennapok
sem a pátoszba metszett sorok
vágyom lényeget láttató hangra
mit elkeverek a szivárványba
külön-palettát kenek magamnak
|
|
 N
Keserű könnyek borítják szomorú arcomat,
Eldobom a féltve őrzött édes álmokat.
Sóhajom talán már feléd repül,
S most a nap arany fénye is elkerül. |
|
 N
Elkészítettem Luca székét
Boszorkányok ráülhetnek
Foghagymával díszítettem
Mert az hasznos ellenszere.
|
|
 N
Háztetők havas gerincén
bucskázik át a Nap,
hogy hideg sugaraival
megcsiklandozza a kemény
fagyba dermedt jégcsapokat,
|
|
 M
Emlékszem még arra, ha az ablak alatt
egy-egy csengős szánkó csilingelve haladt,
|
|
 MM
Szelíd lankákon élesebb lett a fény,
langyos a levegő az őszi fák alatt.
Temetőben mily csend van,
halkan lépkedek tova
az álmukat nem zavarva.
|
|
 N
Számolom a perceket,
tudnod kell, mindig szerettelek.
Egyetlen szó,
megbocsátó,
ezt ismétli minden madár,
még most is fáj, hogy elhagytál: |
|
 Gy
Fenének kell több tudomány !
Tudjak csak ennyit ! Épp elég !
Enni, inni adjon a lány,
bevágom én, a mindenét ! |
|
 Gy
Hó, rideg jégvirág
hideg kemény szépség
paplana téged vár |
|
 Gy
Elmentél.
Akkor döbbentem rá hirtelen,
hogy mi vagy Te nekem, |
|
 M
Magamnak írok valamit,
csak úgy megszokásból akármit.
Nézem hogy írom a betüket egymás után,
számolom a szótagokat -kisbután.
|
|
 M
vannak istenszilánkok a hóban
s szikrázó nyers káromkodások
mert aki ember nem lehet józan |
|
 M
Bárki volt, piros köpenye,
Hosszúkás, magas süvege
Volt, és hosszú botja vele! |
|
 N
hintaágyba nyúlva,elfelejtve bánatát.
tükörhídon karját karomon tartva halad,
ringatódzik,mint egy elfelejtett gondolat. |
|
 N
nincs maradásom
a helyem nem itt van
érkezésem sincs
hogy elinduljak |
|
 N
Viaszos csönd, viaszos könnycseppjén
fellazul tenyeremben sorsomnak ránca.
Közel hajol hozzám e lángocska tánca,
S arcomba fújja kék üzenetét. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 25. kedd,
Lajos, Patrícia napja van.
Holnap Izsó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
