|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Ártéri fák, vén óriások,
imádom én a zöldetek.
Hol repkény fut ölelve rátok
színes sátor a törzsetek. |
|
 M
Földből-égből, porból porrá,
Kezében vas, lesújt vele,
|
|
 MM
Az idő lomhán átoson
A mutató lélekbe kattan
Mint kulcs a zárban, halkan
Akár tengerzúgás hűs hullámokon.
|
|
 H
Kondul egy harang...lélekkísérő utolsó hang...
Megkondul a szívedben egy utolsó lélekhang...
Kisóhajtottad magadból égő fájdalmadat...
Megkönnyebbült sóhajjal váltottad meg álmaidat.
|
|
 N
Az élet szélén járok
húz a mély
kötelet a léttel
két kézzel kap érte
minden léptem
|
|
 N
Behúnyom szemem,
s némán vágtatok...
Ne lássanak meg engem,
s én se lássak ott... |
|
 Gy
Simogatom ősz fürtjeid,
nagyon kell most bíznod bennem,
mert, amit csak érted lehet,
úgy érzem, hogy mind megtettem... |
|
 Gy
Fogy az árnyék
Talán várnék
Nem tehetem
Mert szeretem
Akit várok
És csodálok |
|
 Gy
Maros parti fák
köd selymébe burkolva
fáznak az éjben |
|
 MM
Én vagyok az a hang, aki téged szólítva hív.
A jelen hangja vagyok, mindig maradni fogok.
Múlt hangja a mezőn, mikor a nyár füvet fakít,
A falevelek táncolnak s az őszi szél forog.
|
|
 M
Csak a miértek, - meghalt tavaszom,
Megölte a tavalyi nyár, s ősz lehelt
Felé végső búcsút, majd hintett
Rá szűzi-fehér szemfedelet tele... |
|
 Gy
Miért van Éj s utána Nappal,
S a nem létező sajátosság,
Miért létezik az mit nem tudunk,
Miért gyűlölünk először s csak azután jön az odaadás! |
|
 N
néha gyenge vagyok
s érzem,
majdhogynem kellesz
még a füstöd ellenére is
|
|
 MM
Oly sok mindenről szeretnék írni még,
Agyamban születik számtalan gondolat,
Hol egyik üti fel a fejét, hol a másik,
De elhessegetem őket, és mind köddé válik,
|
|
 M
Puha ujjak parázsa
ifjúságom varázsa -
simogat pörget forgat
emlékekkel borzongat. |
|
 N
Virága
a dühnek
színpompás |
|
 N
Széncinke ringott az ágon,
Fahasáb a kecskelábon.
Járt a fűrész, sírt a penge;
Azt fürkésztem, a szél leng-e? |
|
 N
Mit tennél, ha lenne
Egy szerkezet, ami arra mutat,
Mire legjobban vágysz? |
|
 MM
Kancsójából fátyolkacseppet szövöget
Szárnyalni repít álmot, fátyolvizeket
Átszellemült arcán színesebb a világ
Naphold keringőtáncán koppan jégvirág.
|
|
 N
Meglestem a hajnalt pirkadatkor,
hüvös-friss szél hozta a reggelt,
s halvány csík szállt fel az erdők fölé
jelezve, hogy egy éjszaka eltelt.
|
|
 N
S most egy poros úton haladok,
Könnyeket érted utoljára hullatok.
Egyszer talán majd elfelejtelek,
Azt is hogy igazán szerettelek. |
|
 N
Erejét megfeszítve görgette a sziklát
Mindent beleadott, hogy elérje célját. |
|
 N
Ha meg akarnál ismerni,
Úgysem hagyom!
Ítélj hát el,
Én nem bánom... |
|
 N
Igyekszik a nagy folyamba.
Vígan csacsognak a habok.
Medrében a kavicsokat
csókolják a napsugarak. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 25. kedd,
Lajos, Patrícia napja van.
Holnap Izsó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
