|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 Cs
Pedig elvágyódom innen,egy új világba,
ahol szebb a domb,zöldebb a mező...
Magasabb a fák koronája,
az ég színe mesésen kéklő.
|
|
 Gy
Kerti lomb az őszi fényben
kavargó színnel felragyog.
Fürdik a langyos fényözönben?
de már a télről álmodok!
|
|
 Cs
Forrong gégéjében, hajlítván a levegő testét,
És súlyos mancsával döngöli a földet,
S tüzet okád újra, felizzítván a sötét estét,
Felperzselvén felhőhegyet, felhővölgyet
|
|
 H
Három folyó zihál fülemebe,
rejtett szentély a meder.
Kiürült a régi fészek,
nem kívánt vendég vagyok, |
|
 H
Emlékek közé költözött a nyár,
Elvitt magával minden illatot,
És üres fecskefészkeket hagyott,
Tévelygő széllel gyászol a határ. |
|
 V
Szívem dalát küldöm hozzád, csillagfényben úszva,
Rám találtál, sorsunk könyvében így volt megírva,
Hallgass a szívedre suttogod, ne félj fogom kezed,
Vezetlek, nem kell már egyedül tovább menned. |
|
 Gy
A történetnek itt nincs még vége
Az új várkapitányt ünnepelték.
Vitézi tetteiről regéltek
ahogy a törököt kiűzte. |
|
 Gy
Kiléptem a homályos ajtón
miért,nem tudom.
Sok illatos rózsa vélem indult az éjbe,
köd szitál az utcán,a sok levelet
a szél arcomba fújta.
|
|
 Gy
- S míg szívem angyalért mond imát,
(Szerelmi perben esdve, jó, jót perel), -
Már nem lát csak egyetlen gráciát!
|
|
 N
s, hogy magányom oldja,
rosszabbik énem
mohó-kapzsin hozzám bújik. |
|
 N
de megáll valami megközelíthetetlen
torzzá reccsenő csendben rendben
valaki leszáll kerekek mentén
egyre messzebbről szól a kongatás
|
|
 N
Mikor már nem akarlak, folyton látlak téged.
Nem hévvel nézlek, forrongó szenvedéllyel
Nem álmodozva, ahogy nyugtalan kislányok
Itt már nincs rózsaszín köd, illatos virágok.
|
|
 N
Álomban ringatózva bízol:
Még ébred szemedre fény,
S az utca, kopogós huzatába
Szélszerelmed melegen visszatér. |
|
 N
Elő nem fordult a pályámon ily szégyen,
hiba nélkül vittem minden rendelésem,
nem szolgáltattam még soha ilyen példát,
elvesztettem hölgyem pólyás ivadékát!
|
|
 Gy
Kopognak az éjszakában,
Hallgat a csend önmagában.
Ezer csillag tündér képe,
Gyere, rakjuk fel az égre.
|
|
 Gy
Aki király akar lenni,
kapcsolatot kell keresni,
szamárlétrát nem kell mászni,
elég hangosan iázni: |
|
 Gy
a rím poétáknak való,
én egyedül tanultam
szavaimat papírra vetni,
|
|
 Gy
A világvégén üldögélve,
Lógatom a lábam egy hegyen,
Az óceán szele arcomat simítja, |
|
 Gy
Zöld gyepre másznak a házak,
maguknak tudnák a mezőt.
Vetés öleli, keretet ad a mának,
a kék ég felé vöröslenek a tetők. |
|
 Gy
Gonoszság, kétszínűség és utálat,
Ezek jellemzik a világomat.
Változtatni én kevés vagyok,
Ebbe a gyűlöletbe belehalok. |
|
 Gy
Azám, a sok kicsiny kacér mosoly, de szép
ha furcsa álmaim sorában élem át.
De kell a csók, a szó, a szép nyakad, szemed.
|
|
 Gy
Boszorkányok voltak és lesznek.
Most zavartam el egyet seprűjével.
Elűztem.Vijjogva örökre elátkozott.
|
|
 Gy
Az igazságnak teste-lelke nincsen,
és feje sincs, hogy jobbra-balra intsen,
|
|
 Gy
Szeretnék megnyugodni,
Sorsommal békét kötni !
Barátim, kik szerettetek,
Mára már elfeledtetek ? |
|
 Gy
Sötét sikátorok
szerelmét
ördögi vigyorral
megvetem,
titokban
irigylem; |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 25. kedd,
Lajos, Patrícia napja van.
Holnap Izsó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
