|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 Gy
Egy szegény kis lepke
Szárnya nem volt tarka,
Szégyellte, cseresznye-
Levéllel takarta. |
|
 Gy
Tudom ma már a összes veszteségem!
Tudom, hogy nincs több hozzád fogható!
Muszáj volt mégis már előbbre lépnem!
Azóta sem jut nékem semmi jó! |
|
 Gy
Még ha elűzlek,te akkor is tudod,
akarlak, s te azt is nagyon várod...
Ha elküldelek,akkor is jól tudod,
csak ölelő,meleg karodra várok!
|
|
 Gy
intelme még visszhangzik a csendben
s nekünk nagyobb e csend mint a zaj |
|
 Gy
Rejtsetek el engem, méteres fűszálak,
júniusi erdő, fogadjál magadba,
hass gyűjthessek újra régi módon erőt,
s tovább indulhassak újra magasabbra, |
|
 MM
Gonosz ez a kastély? Vagy csupán szomorú áldozat?
Ördögszörnyeteg, avagy megsebzett préda?
Mi sújtotta egykoron, hogy sorsa örök kárhozat?
S mérgezi a Rossz – mint az ókori Théba
|
|
 MM
Ülök a Duna hátán,
és fogva tart a látvány,
ami elém tárul.
|
|
 Gy
hercegem te égi úr vagy
örök ha hinni lehet mert kell
úton vagy kezdettől s ezért út vagy
mindenki a tálentumokért felel |
|
 Gy
Felkapott és rám nézett,
Szeme szerelemben égett.
Hamis volt minden tűz és láng,
Nem érdekelte más csak az ágy. |
|
 Gy
A csillogó két szemed
most sóvárgón rám mered,
epedőn, vakon keres.
Kell, kell, hogy még szeress!
Ennyi a létezés?
|
|
 Gy
Nem sajnálom azt sem,
Hogy rég elhaltak,
Csönddé fagytak
Üresen zengő ódáink.
|
|
 Gy
Két ölelő kar
mely sohasem enged el
ez vagy Te, nekem
|
|
 Gy.
fehérré válik a képzelet
távolba már a nevetés
dobozokba raktam a boldog ébredést.. |
|
 Gy
A nap
lassan estbe tompul,
az óceán habos
uszályára
hófehér köd-fátyol
költözik.
|
|
 Gy
Eltemették a föld fölött; volt-kertjének fárosza
Lett, örök-örök bánatba pecsételve,
Halott virágvilágának lett halott dicshimnusza, |
|
 H
Remegõ platánként gyûrûzöm éveim,
megfeszülve várom hajnalom lépteit,
szemébõl reszketõ könnycseppként rám hullva
gyöngyözõ harmatként vigyázz az álmomra.
|
|
 H
Már tíz éven keresztül,
Minden évben ősszel,
A diófánk jut eszembe,
Hosszú, pompás ágaival. |
|
 H
Mit ér a szépség?
Mit ér a fény?
Mit érhet bármi,
Hogyha nincs már több remény… |
|
 Gy
Te nem hallottad,hogy szólítottalak,
az álomtündér közénk húzott egy falat.
Rád terítettem a lelkemből szőtt takarót, |
|
 Gy
Kiáltok, jöjj hozzám kedvesem
Szólj hozzám mindig majd kedvesen.
Öntsd, szívembe kedves vágyadat,
Hogy csókoljam arcodat, szájadat. |
|
 Gy
Védelmező sziklatömbök,
Óvó sziklacsipkék között,
Siketítő golyózápor,
Mozsárágyúk hangja tombol.
|
|
 Gy
és kéz a kézben közös valóság
köszöntik a folyón
a magányos lelkeket
csókon keresztül |
|
 Gy
A lét és nem-lét határán bolyongok
lélekpárjukért sikoltó lelkek között
s téged kereslek
tedd egésszé újra lelkemet.
|
|
 Gy
örökre szívembe zártalak
ökleid keményen
dobhártyámhoz
verted |
|
 Gy
A Párkák hármassága:
vörös, fehér és fekete.
Sorsistennők, kérve kérem:
várjatok a fehérrel! |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 25. kedd,
Lajos, Patrícia napja van.
Holnap Izsó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
