|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Térdre rogytam, sáros úton
ott ragadtam. Kezem nyújtom
feléd Uram, mert belátom,
nélküled pusztulásom útját járom.
|
|
 M
Megitta napi miseborát.
Letérdelt és imádkozott. |
|
 M
Ablakban áll a lány –kába
emlék - a múltból egy szó
visszhangja ha eltalálja, |
|
 M
a mi életünk sánta végzete
a vég amelynek jeges lehelete
a műhely tűzét kioltja |
|
 M
Mikor
tükörképed szembenéz,
ugyanaz minden: |
|
 M
Forró ölednek
lágy bujasága
elkábít, |
|
 M
Hiába rejtőzködtél sárga búzatáblák tövén,
Később a száraz, porfelhőbe burkolózó tarlón,
láttalak útmenti árkokban lapulva
|
|
 M
Egy kéz megfogja a derekam...
Helyben tart...
Félénken szeret.
Szemeiben ott a hallgatás,
|
|
 M
Igen...ez a nyugalom s benne mégis az ÉLET...
igen...nyugodtan lüktet a tóban az ígéret...
igen...hallgatva e zajos,bársonyos csendet...
igen...s ebben a csendben elképzellek TÉGED!
|
|
 M
Hogy hova szállt tova a pusmogó-susmogó moraj?
Hova sétált léglábon a disputa át?
Hova szárnyalt, mint ingerült, haldokló denevérraj?
Meglátogatta az ebédlő csarnokát, |
|
 M
Itt álltunk a parton,elhalt szavunk !
Öleltük egymást,végtelenül ,mohón ,éhesen,
Éreztük ,ez nem változhat sohasem !
Így marad örökké,a boldogság túlcsordul, |
|
 M
Néha-néha úgy hiszem,
hogy gondolsz rám, sok év után,
Titkon tudom nincs remény,
marad csak a magány. |
|
 M
Tudom színét a pirkadatnak.
Tudom, hogyan kell festeni.
Mit érhet mindez egymagamnak,
ha nincs kivel megosztani! |
|
 V
Várni azt a percet,mely nehezen jön el,
fogaskereke lágyan, ringatva menetel.
Reménykedve festem csillagod az égre,
Szívembe zártalak, ragyogj minden éjjel! |
|
 M
Gyere ülj mellém
most nem kell a szó
csak fogd a két kezem, |
|
 M
Ha szívem egyszer sólyomszárnyra kelne
Az ég kékjével egyszer egybekelne
Tanításul egyszer...egyszer szólnék a szélnek
Hogy nem árthat többé annak a reménynek. |
|
 M
Az árnyak tovaszállnak
Talán éppen rám találnak.
Én vagyok a bánat párja
Akit párja sose várja. |
|
 M
Angyal suhan át esténken,
csillagok gyúlnak az égen,
dalolnak a fák, a levelek,
halkan súgják: szeretlek.
|
|
 M
Rejtelmes messzeség,
Ahol a Létnek titka rejtezik,
S Ég a Földdel buján
Ölelkezik. |
|
 Gy
Elárvult szívem némán tűri
hogy a magányos élet bizton legyűri
nincsen kihez szóljon, kinek mosolyára várjon
|
|
 Gy
Emlékezz szörnyű tettedre,
Méhedből kitépve, érző lelkemet
Emberi testemet. |
|
 M
Belé rétegződött a sors,
elhagyá régi társa,
s a fák közé gyűrt sötétben
csörrent az üresség lánca. |
|
 M
Az őszi nap fejét
párnájára hajtja,
Hegy felett az arcát,
kis felhő takarja. |
|
 M
Oly nagy az a titok,
De kimondtad,
Mindenki füle hallatára...
Apának szólítottál.
|
|
 M
Kihűlt, rideg a nyár, rideg a tél...
Rideg szerelem vissza-visszatér.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 25. kedd,
Lajos, Patrícia napja van.
Holnap Izsó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
