|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Szólnék, de már csak a csend válaszol
Vágtató lovakként dübörögnek a gondolatok
Körülöttem minden úgy zakatol |
|
 H
Egyszer engem is elér
Messze, messze repít
Senki utol nem ér
Ha a valóságból kiszakít.
|
|
 H
az aranyló ősz barnuló levelét
a tél visszafogja vak-nap tüzét
milyen hamar is jön el az éjfél
s a halál távolodik amitől féltél
|
|
 Sz
Lehetnél, mondjuk, egy szép, régi bútor;
tálalószekrény, talán német barokk.
Üveged csillogóra fényesíteném,
citromillatú bútorviasszal dörzsölném be fádat, |
|
 Sz
Egy rongybábú, kit a sorsa
Ide, oda hajigál,
Botladozó léptű ember,
Ki a lábán alig áll. |
|
 M
Az unokám megjegyezte,
Papóka Te kövér vagy,
Ne igyad már azt a sok sört,
Mert a hasad nagyon nagy.
|
|
 Sz
Nyáremlékek csodaszépek!
Itt van mind palackba zárva…
s a folyón sebesen úszik,
a sok műanyag márna.
|
|
 H
Éjszakába zsúfolt álom terheimet
Bukdácsolva cipelem éber jelenembe
Meg-megállok, megpihenek elveszítve
Tétova realitásomat rég eltemetve
|
|
 H
Lehunyt szemem mögött
kék-arany káprázat kél,
szemhéjam selymén tűzrózsákat éget
a délutáni napfény.
|
|
 H
Megmagyarázni nem tudom,
évek múltán a csókodat úgy érzem
mintha e percben adtad volna.
|
|
 M
Ördögi játékot játszik vélem az élet,
van, hogy a fellegekbe felemel,
van, hogy a porba aláz. |
|
 M
Szeretek szeretni,
a szerelembe szerelmesnek lenni,
elfeledni,a valóságot
s álmodni egy gyönyörű álmot. |
|
 M
Sápadó holddal érkezett a reggel,
álmatlan éj után fáradt szemekkel
csodálva néztelek amint elindulsz,
felkelő napfénytől vörösre virulsz. |
|
 M
Ott a tengeren, hol a víz s a levegő érintkezik,
Egy vöröses vonal mutatkozik
S a tenger partján jegenye fák susognak,
Saját árnyékukban, zenélő szelekben... hajladoznak,
|
|
 M
Üres a város, kihaltak az utcák,
magányosan bolyongsz esős délután. |
|
 M
Ne várd,hogy könnyet ejtsek,nem teszem!
Elfeledlek,mert a szívem így rendelkezett.
Álomvilágban éltem,felébredtem végre én,
Átgondoltam,nélküled is lesz igazi ébredés.
|
|
 M
Megmaradni vágyad ültesd
temetőpadokra ravatali párnán,
az leszel te is: kőhidegre hűlt test
mint dús fürdőszobákban a márvány. |
|
 M
Fenyegető sziklán
tépett, üres kimonó
lobog a szélben. |
|
 Z
A téli fagy, dércsipkét
lehel az ablakokra.
Mint jó piktor a vásznát,
a tájat ő így dísziti fel.
|
|
 Z
Égre kiáltok : Valaki
Adjon már vissza énnekem !
Öröklétig foglak várni !
Merre vagy, én szép gyermekem ?
|
|
 Z
Hogy merre visz utam,
sokszor nem is érdekelt,
szinte soha nem tudtam,
a madár miről énekelt!
|
|
 M
Beszélgetve mentek a kútig,
egyik szomjas, a másik üres,
és ki látta együtt őket,
kacagni egyik s e rest. |
|
 M
s alatta barlang
semmi sallang
betör a vágy
|
|
 M
Láthatatlan csókjai a létnek,
Úgy érzem magam, mint akit hercegnőnek teremtettek.
S mégis szűzietlenül adom lelkem,
S minden létező kincsem neked. |
|
 Sz
ünneptelen hétköznapokban
kávéillatot kavarsz
apám alkohol szagát is elnyomja
az otthon feszes csendje |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 26. szerda,
Izsó napja van.
Holnap Gáspár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
