|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 G
Én itt vagyok, és leszek,
s mint eddig,
ellened semmit, mindent azért teszek,
Hogy szerethesselek! |
|
 H
Meggyötört lelkemben
immár vihar támadt,
forgószél szívemből
tépte ki a fákat.
|
|
 M
A csábításnak nehéz ellenállni
Csábít a férfi, csábít a nő.
Ágyba együtt bújnak ők. |
|
 Gy
„Úgy vélem, hogy Athéné volt, aki még az előbb itt
Volt, és nékem olyan szép és fényes szavakat szólt. |
|
 Sz
Egyszercsak a dombok közül,
Széltében kivált egy kósza hír,
Messziről, egymagában,
Mint vízesés, hosszú morajjal közelít, |
|
 Sz
Fél emberöltőt végigéltünk
biztos volt jó napunk és néhány vétkünk.
Éreztünk fájdalmakat, bánatot,
mindent, mit a sorsunk ránk rakott.
|
|
 Sz
Emlékszel rám? Arra, hogy milyen voltam?
Látsz engem most?
S észrevetted, hogy volt mikor beléd karoltam? |
|
 Sz
Nagy fájdalom ül a szívemen,
Óh! Csak kacagok a rossz híreken! |
|
 Sz
Lecsukom szemem, és várom az álmot,
Azt a sok szépet rejtő varázsvilágot.
Közben átgondolom a mát, a holnapot,
Emlékek közé teszem a tegnapot. |
|
 H
Illatfelhő üde ajka csókolja a csend honát,
Mintha minden ezüst lenne, hol a holdfény oson át.
Suhan egy árny puha szárnyon, útjának van célja tán,
Vágyam küldöm, vele szálljon, törjön át a lég falán.
|
|
 Sz
Ha eljön a nap, mikor nem leszek többé,
Csak könyvespolcon egy keskeny kötet,
Öröm, szenvedés mi volt életem,
Betűkben ölt testet, s örök csendbe vész. |
|
 H
középső nagy kép
mire lehullanak leplei a dérnek
más virágok már nyugodni térnek
mint roggyanó reumás térdek |
|
 Cs
Lehetek a felhő lehetek a szél,
Úttalan utaimat járom,
Hiába keresem akkor se találom,
A porba veszett minden álmom.
|
|
 Cs
Adtam vágyat százat
Csókoltam a szádat.
Érted jöttek az álmok
Remélem meg nem bánod. |
|
 Cs
Sok sportcsatorna fogható,
Manapság a tévében,
Középkorú férfiember,
Trónol a foteljében.
|
|
 Cs
Milyen lehet, vajon az utolsó pillanat,
Mely romba dönti a felépített várakat,
Mi eltörli az álmokat, reményeket,
S mikor a jövő nem hoz új élményeket. |
|
 Cs
Sóvárogva epednek, s úgy várják haza őt, mint
Pénelopé, ki a fényes Odüsszeusz asszonya volt, és
Sok kérők hada ment be a házba, felettek a kertből
Minden jó falatot, s rosszat, vagyonát felemésztve
|
|
 Cs
Lassan ébred a világ, apró fény-csók arcán,
egy hontalan mocorog, rongyokból vetett vackán,
villamos csörömpöl, néhány részeg alszik hátul,
s a hajnali város kapuja, nyikorogva kitárul.
|
|
 Cs
Szomorú vagyok, ha súly nehezedik lelkemre;
Ilyenkor szükségem van minden erőmre;
Mert szeretek túlesni a nehéz napokon;
És nevetni akarok magamon.
|
|
 Cs
bármilyen csúszós sáros
kimászik gödörből a város
kendermag korrupció pornó
senki se mondja végre stornó? |
|
 Cs
Fűzfa alatt alszik egy pasas.
Szegény már rég ott aludhat.
Sírját benőtte a gaz,
Az avar is eltakarja. |
|
 Z
Téged látlak itt
Álmomban sírok
Lágy hajnal csitít |
|
 Cs
beszélgetéseik
körkörösen
ugyanarról szólnak |
|
 Cs
Az univerzum egységes!
Én benne egy vagyok,
s bennem olvad egységbe
a végtelen mindensége |
|
 Cs
S testét keresztül szeli egy hosszú, jeges remegés,
Ő az, Istenem segíts ... higgyem más alkalom nem lesz.
Egy hőhullám, mely vérpirosan arcába szökött,
Elsöpri sötét gondolatát s a tárt ajtó előtt ... valamit nyögött.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 26. szerda,
Izsó napja van.
Holnap Gáspár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
