|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 Sz
Az első hóvirág, mely örömet hoz
S az utolsó aranyszínű barack ...
Mi a tavaszba simult. |
|
 Sz
Régen, kint a szigeten,
a romkerti padon,
lángolt még a szerelem,
szünni nem akarón. |
|
 M
Hogy tartsam magam távol tőled?
Mintha megállásra bírhatnám a Földet,
Vagy elolthatnám a tűzvörös Napot,
Ez is olyan lehetetlen, mint én vagyok. |
|
 H
Csend legyen, hisz’ talán még itten,
az őszinte ember ágyán,
álma van az agynak!
|
|
 H
Kedves ismeretlen!
Nem is tudom, hol kezdjem levelem,
Hogy és miképp írjam,
Ideáim milyen sorba rakjam;
|
|
 H
Nem kérdeztél,
csak elmentél,
s én nem tudtam,
sírjak vagy mosolyogjak.
|
|
 H
Szeretnék mindig veled lenni.
|
|
Hiszem
ha utamon jót teszek
nem löknek félre irígy kezek, |
|
A szívemnek való vagy,
mint erdőnek a fák,
mezőnek felkelő nap,
a hívőnek csodák.
|
|
 H
Hát elengedlek, megzabolázva a vágyakat,
irdatlan lakattal,
míg elfolyik csendben az élet
szürke medrében, |
|
 H
Miért gondolom, hogy az a jó,
Ami nekem jó? Önző vágy kísért.
Miért csapom be önmagam?
Hisz semmi nem lehet az enyém.
|
|
 H
megtorpanó léptek |
|
 M
Hegyre fel és völgybe le,
én utcámba gyere be.
Nem kell (itten) jónak lenni!
Nem kell (itten) semmit tenni! |
|
 M
Vérvörös fákat lenget a szél.
Vérszínű párában elvész a tér.
Vérszagú felhőn száguldó árny
Hófehér karjait ölelném át. |
|
 M
Elég volt egy pillanat
A szemedbe nézni,
S elég volna egy pillanat
Az orcádhoz érni, |
|
 H
miért mondod, hisz hatalmas országba születtél,
határa Csap – Vlagyivosztok, szinte a csillagos ég,
mindenki egyenlő, szikrától lobban a láng,
|
|
 H
Az ember fia lépett, véres háttal egyre,
Botladozott lassan; nyögve, fel a hegyre,
Teste csupa vér volt, s ezernyi forradás,
Hullott rá számtalan, könyörtelen csapás, |
|
 H
Küldetésem van,… régen papírra fektették,
Mindennek van miértje, ami velem történt.
A sorsom meg vagyon írva, mint mindenkinek,
Kitérni előle nem tudok,… mert nem lehet.
|
|
 H
Azt akarom, hogy jó legyen. Valahogyan jó. Mindannyiunknak.
Hiszek abban, hogy egyszer kiadják a verseimet. Hogy lakberendező leszek. Hogy tanítani fogok. Dolgozni az Európai Parlamentben. |
|
 Gy
Kinek számít az, hogy én kire gondolok, mit érzek
Ha már azt sem láthatom akinek igazán fontos volt |
|
 Sz
Bárcsak lehetne boldogságot venni
kilóra, darabra, esetleg csomagba
külön-külön téve minden egyes napra,
minden egyes percben oly boldognak lenni. |
|
 H
Mert egyszer a keserű is rózsát fogant,
Melynek bimbaja mára már éltet
S míg hagyom vadhajtását is alant, -
Legyen mind’, kincsem, s féltett büszkeségem!
|
|
 H
Csillag voltam, ezüst köntösbe takargatva,
Gondtalan mosollyal ragyogtam a világra.
Alattam a szép táj, mindig visszanevetett,
Míg vándorutam az éjösvényen vezetett.
|
|
 H
Tél van, arcom fázik hátam izzad.
Állandóan csak nyitogatnak.
Kézzel lábbal nekik mindegy,
Csak tovább mehessenek.
|
|
 H
Esik az eső szüntelen,
Lassan ki se mehetek.
De szét kellene néznem,
mi történik a kertemben.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 26. szerda,
Izsó napja van.
Holnap Gáspár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
