|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Pille, pille repülj mesze,
s vissza se jer soha már,
csak ha testem pora
megrémülve égbe száll. |
|
 M
Még kell, hogy nyíljanak piros pipacsok,
lássam a partot a völgyből.
Felmásszak arra, mely csak nekem hegy,
neki iramodjak a magányos tölgytől. |
|
 M
Mennyi mindent megélt e táj.
Feleségem Lelesz Juliánna.
Itt a leleszi káptalan,
Olvastam sokat róla.
|
|
 H
Nyári szünet. Amire minden diák vár. Minden család számolja a napokat a nyaralásig, a gyerekek homokvárat építenek a tóparton, s a fa, az útmentén, a legszebb kosztümében dalol. |
|
 H
Félálomban szendergett és csukott szemhéján át is érzékelte, mint festenek a lehúzott redőny lécei között átszivárgó napsugarak vidám csíkokat a falra és az ágyára. |
|
 M
Ha azt mondod, unod magad
S a lekvártól minden ragad
Hagyjál minden dolgot másra
Utazz le inkább Földvárra,
|
|
 H
Szahara–túránk megszervezése nem volt könnyű. Alku alku hátán:
Már az első fes-i reggelinknél megkörnyékeznek, majd Mohammed további két napon át puhít minket |
|
 M
Bár évek teltek el, lomha évek,
s alig változott ez a régi táj,
ma is visszahív a múlt emléke;
jönni nyugtató, látni mégis fáj.
|
|
 H
Péter élvezte a napsütést, amint kint feküdt a tengerparton. Egy szép napsütéses augusztu-si délután volt. Szeretett magányosan kis öblöcskékben tanyázni |
|
 M
Az is csak egy szerelmes nyár volt,
az is csak egy pillanat,
azt is elvitte szárnyán az idő,
azután is csak emlék maradt. |
|
 M
az ember - barátom, itt és most
a költő - máshol és mást
|
|
 H
A tavasz már messze szállt,s az augusztusi forróságban indultunk útnak a tengerpart felé,ami a változásokat szimbolizálta számunkra.A monoton hétköznapokból elszabadulhattunk végre |
|
 M
Bennem is remeg a szívem
Igazán szeretlek, hiszem.
Olyan vagy, mint mezőn az őz
Melletted soha nem lesz ősz. |
|
 M
Egy dobbanás még.
Aztán boldog nyugalom árad szét..
Remegő lelkem elalszik...
Régi álmom vár rám... |
|
 M
Ahogyan eltűnik az utolsó napsugár,
Szürkülni kezd az Ég.
Majd sötétbe borul minden,
és leszáll az éj. |
|
 M
Kifeszítenek
a keresztre,
félszeimmel
szembe.
|
|
 M
Nézd őt, ki lassan vánszorog.
Nem tudja mi az, hogy élni,
s nem is akarja elérni. |
|
 M
Fehér, tajtékzó csík hasította át a tengert,
Akár egy mélyéből forrongó gőzkígyó,
A sötét víz, mint két hatalmas tenyér nyílt ketté,
S markából előtűnt egy fekete hajó. |
|
 M
Szénaboglyán, langyos éjben
hevertem egyszer arccal felfelé
és ott villogtak fent az égen
csillaghadak szemem elé. |
|
 M
Szőke, barna
Hű vagy csalfa
A nő |
|
 M
Színház az élet, játék és játszás
Szomorúról derűsre hirtelen válás.
Eljátszani az életet mások előtt
Más szemére hamis fátylat szőtt. |
|
 M
Sok százezer csillag még ragyog fenn az égen,
De szép lassan eltűnnek a hajnali fényben.
A nap első sugara hol leér a földre
Sok-sok harmatcsepp lesz az ég tükre, |
|
 M
Földbe szíjazott vaspántokon kattognak az első
szerelvény rozsdasárga fénylakkjai felnyalva
a csipás szemű peron hézagjait – a tömeg beront: ébredek |
|
 M
Emlékművek, kopjafák,
jelek, obeliszkek,
őrzik mementóként, … feledhetetlen tettüket.
|
|
 M
Ha te tudnád mennyit ér mosolyod
Tudnád mennyit ér szavad, gondolatod
Ha tudnád milyen sokat ér szíved,
Mennyit ér nekem minden kedvességed |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 26. szerda,
Izsó napja van.
Holnap Gáspár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
