|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Hol vagytok már élet ízű esőcseppek,
Mit az Istenek a tavasznak csepegtettek. . .
. . . elvitte a nyár, messze, messze jár. |
|
 M
álmomban házatok kapujában álltál
föléd nőtt az árnyék
szinte rádrogytak a falak
|
|
 M
Szalmát kéne immár hozni,
hisz’ jönnek a gyerekek!
A fészekhez szalmát szerzek,
hiszen mást nem tehetek. |
|
 M
Lassan véget ér a perzselő nyár,
Nyakunkon a lombhullajtó ősz.
Ágról szakadt szívem titkon vár,
Valami belőlem elmenekült. |
|
 M
Ott vagyok arcod végtelen redőiben
Mosolyodra simítom az idő ráncait
Létfájdalmam rozsdás bilincsbe feszít
S feltöri mélységem gátjait. |
|
 M
lett egy darazsam
egy ablaknyi
napsugaram |
|
 M
Most minden haldoklik a szívemben
A remények,az álmok,s az emlékek.
Ostoba voltam mikor hallgattam egy belső szóra.
Hittem magamnak,magamnak,ki csapdába kergetett. |
|
 M
Hozzám bújsz. Meztelen tested bőrömhöz ér,
vágyam nő, hatalmas máglyaként ég.
Olthatatlan lángoszlop, robban a szenvedély,
szerelmi csatába irányít bennünket a kéj. |
|
 M
Mert nem fogtad szorosan kezem,
s én elvesztettem gyengéd só-ízű szádat,
most várom bezárt világban a szürkületet.
Hogy gyűlölöm az öreg ráncokat, boronákat. |
|
 M
Nem tudom, hogy
Talán,
Árnyak szülte
Éjszakán,
|
|
 M
Nincs semmim, adjatok
vigaszt, vagy hagyjatok.
Mert nagy a bánatom
kétségem - vágyam ártalom. |
|
 M
Mosolyod olyan,
mint a liliom,
felhevült szívemnek,
oltalom. |
|
 M
Falakat épített körém,
S ellopta, ami az enyém.
Nem maradt más, csak az üres végtelen,
S a szívembe vésődő megannyi sérelem. |
|
 M
Szórd szét lelkem silány ikonjait,
Temess a föld alá és
Izzadj az éjszakák tüzében,
Kéjt színlelve hazudj! |
|
 M
Csizmám felöltöttem,
hátamon tarisznyám,
látogatni megyek téged gyönyörű szép hazám. |
|
 M
Szúnyogot irtanak.
Sokan ezt túlélték
Bosszút álltak rajtam,
Egész éjszaka vakartam. |
|
 M
Fenn a szirten, felhők alatt,
Ragyog büszkén a Napba,
Gyémántból kovácsolt sírbolt
Néma, fehér sugara. |
|
 M
Tarka pille szálldogál
Minden fűszálat csodál.
Felhő néha megered,
Belőle a víz pereg. |
|
 M
Szemhéjaim alól kibuggyant egy könnycsepp
Lelkem mélyén lakozott...
Hullása megállott egy zsenge virág szirmán
Cseppenése, milliónyi fényben csillogott. |
|
 M
Szívedet rögtön elrabolta,
A tejesnek is lepanaszoltad,
Mire ő csak azt mondta:
Csak áltatod magad. |
|
 M
Vesztes vagyok erre lettem itélve
Én sosem leszek a lányok ideális képe
Sosem hangzik el a mondat mire várok |
|
 M
Szívemet kivájták,
A folyóba bedobták.
Máglyán elégették,
S a föld alá temették.
|
|
 M
Húsomba vérző stigmákat égettetek,
Most ég és Föld között félholtan lebegek.
Szűkölő testemből immár sokadszor kilépek,
Most hozzátok fordulok, kik odaát éltek. |
|
 M
Édesnek még édes
csattani még csattan:
A mai csókok mások |
|
 M
Boldogság, kín otthagyta mélyen
belém rögzítette zord nyomát,
hosszú búban, szenvedélyben,
most csendben alszik az a régi láng.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 26. szerda,
Izsó napja van.
Holnap Gáspár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
