|
Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Gy
Szinte nem hiszem el, hogy közeledsz felém,
Pedig hallom a selymes füvön lépteid neszét. |
|
M
Így: tetõfokát mikor a lélek éri
Énekét szárnyain hordja...született lázadó.
Egyszer majd kialszik, szent tüze ég ki
Csalóka látomás, ámítás a múzsáktól a szó. |
|
Gy
Az álmosság rám telepedett,
elnyomja testemet,
csukogatja szemeimet |
|
Gy
Kék madár a vágyam,
Álmomban õt láttam. |
|
I
Mert elvéreztem a köldökzsinóron át,
És a földön túl is döngetem, minden szülõ
Szívének ajtaját!.... |
|
M
Hogyha a sötétben félek,
ringass el, símogass, kérlek!
Legyek szófogadó vagy rossz,
szorosan ölelj magadhoz! |
|
M
Senki nincs ki melengetne,
örömet lopna a percekbe,
a hidegben félelem az élet,
a reményem is semmivé lett. |
|
M
Miért van az, kinek megadatott minden,
Oly könnyen eldob mindent?
Elteltek hosszú évek, sárba dobjuk õket?
Elgondolkodtató!
|
|
M
Szeretsz? Nem, nem mond, inkább mutasd meg nekem.
Gyere, húzz közel magadhoz, s fogd meg a kezem.
Vad, gyilkos szenvedéllyel söpörjön bõrömön sóhajod,
Mint bûnös eretneket szögezzen a falhoz két karod. |
|
Gy
Dermedt hangtalan úton, fáradt suhogó télben
ébred a remegõ hév tépázó szélben |
|
M
Vonagló testek a koncertterem színpadán
Zenélõ hangokat a partvisnyele adja
Táncolnak sajátos hangszerük ritmusán
Dallam helyett ez a mindennapok hangja |
|
M
Lelked kinyílását még a lótuszvirág szirma hordozta,
Földbe tiportad magányodat, eltaposva.
Édes álom, mit üzen, most az õszi szél?
Gyöngypatakok vizébõl a lelked inni kér. |
|
M
Nem vágyom aranytól ragyogó
Márvány palota-kriptára,
Nem vágyom ékkövekkel kivert
Nemesfém kereszt-fejfára,
|
|
M
Fent a falon van egy nagy kép,
Azon is Õ látszik,
De mi történt most a géppel,
Az egérrel játszik. |
|
M
Az Idõ csupán képtelen játék
Fodrozódik a kéklõ tenger,
Megszámolhatatlan zendülõ tajték.
És emlékek folynak tova akár
Olvadó órák. |
|
M
Földünk népei egységesen összefogjatok
A fegyverkezés ellen mindíg tiltakozzatok
Mert, most választás elõtt áll a Föld népe,
Vagy a csúf atomhalál, vagy az örök béke |
|
Gy
Tengerparti szikkadó, száraz homokszemek,
Mely kincs, - életed, a veled született, s haló |
|
C
Lelakatolt tekintetem alatt
rég múlt vétkek árnya dereng. |
|
C
Homokot a parton gyengéden simítja
fehér ujjait vissza, vissza hívja |
|
I
Mindenkiben ott a más,
Hordjuk magunkban a sötét orhideát, |
|
M
Fenyõfádon csillag leszek.
Gyertyád oldalán csepegõ könnyek.
Szaloncukrodban én leszek az édes,
A szádban egybeolvadok veled.
|
|
M
Ím 50 éves lettem én,
megélni élményszámba megy!
Tavaly a szám negyvenkilenc,
Jövõre majd az ötvenegy. |
|
H
Csak nevetsz és nevetsz.
A mosoly ül az arcodon,
kivillannak a hófehér fogak,
és túl vagy a tegnapi harcokon. |
|
H
Csak egy pár perc kellene még!
Néhány perc, hogy elmondjam,
mi dúlt idebent a legjobban.
|
|
H
Névnapjára ajándékot...
Rózsákat kapott Rózsa.
Szépen összefogva vázába tette
De a rózsa meghalt naplemente nyugovóban. |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 25. hétfő, Lajos, Patrícia napja van. Holnap Izsó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|