|
Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
M
Igen, lett csoda,
A kék függöny mögött,
Életembe ott
Új remény költözött. |
|
M
Önkormányzat, segélyosztás,
Sok-sok szegény ember,
A többség szégyelli magát,
Van ki szólni sem mer. |
|
T
Hunyd le szemed Kedves,
Csókjaim elborítják tested.
Forró ölelésed szinte éget,
Úgy érzem meghalok, ha elengedsz. |
|
T
Eljött az este,s a sejtelme
mely körbevon,s magába fon
Kéjesen belém hatol,
s mély mámorba nyom
|
|
M
Ahogy zord sötétség lep el,
kísért néhány fehér lepel.
Sejtelmesen suttog az éj:
Kísértetszellõktõl ne félj! |
|
M
Bemennék az istállóba porosan, mocskosan,
Letérdelnék a pásztorok közt némán, hangtalan,
Folyna a könnyem, egyre folyna patakokban,
Ha megláthatnám a Megváltót édesanyja karjaiban. |
|
M
Ha felhõ van fent az égen,
A napfényét benned érzem.
Érzem lelked repülését
Nekem adja a reményét.
|
|
M
Hol a kitartás, ha nincs összetartás?
Hol a szeretet, ha nincs béke?
Hová tünt a becsület, a kölcsönös tisztelet? |
|
M
Oly kár, azért a levélért mely zörög
Tiszta álmomban szól örökkön...
A levélbõl vegyél
S a Holddal eskessél rögtön. |
|
M
Hull a hó, hull a hó
pattog a kandalló.
Karácsonyfa, sütemény,
minden ajándék a helyén.
|
|
M
Annyit beszélnek róla,
Én is reinkarnálódtam.
Nem az vagyok, aki vagyok,
Lehet, hogy máshol lakom? |
|
T
bekúszott a sötétség
lebegõ agyamba
tétova szarvas szökkent
szürkülõ utamba
|
|
T
Kínlódva napról napra, hétrõl hétre,
Máról holnapra, mindig évrõl évre, |
|
Gy
Míg lebukik mögöttünk a Nap
remegve hullnak a levelek elénk,
elmosódott éveink ráfelelnek |
|
Gy
Két nagy bankár találkozik,
Kicsit beszélgetnek,
Ilyen nagyon rossz helyzetben,
Vajon mit tehetnek. |
|
Gy
Magasztos imára tárva templomunk
Békésen vár már meleg otthonunk
Öröm az élet, tele Jézuskákkal |
|
Gy
Még mindenki alszik, kivéve egy,
Sötét, akár az éj, a Halálnak ez kegy! |
|
Gy
Rab vagyok.
Saját létem rabja. |
|
Z
Sértések törölve: leperegnek rólam:
Hagyj üzenetet, nem vagyok az ólban!
Mert disznót emlegetni telefonon sértés
Nem lakik itt malac; kizárólag sertés!
|
|
Z
ólomsúlyú csend
alkonnyá tört a délután
bánatában égre kígyóz
belõlem a félhomály
|
|
Z
Résnyi fényt cseppent az ablak:
arcokra fest
hajnal-sugár.
|
|
Z
Ma különös meghívást kaptam
A boldogságtól táviratban.
- Jöjj el hozzám, kérlek!
Vendégségbe hívlak téged. |
|
Z
Nagy a táv és
sok a kötöttség,
ahhoz, hogy gyakrabban
érezzem kezed melegét.
|
|
M
Akácfáim vénsége alatt
érzem a futó idõt.
Poros lábnyomok
sorsok történelme. |
|
T
Az én apám kemény ember volt
De kedves, lágyszívû s szerény |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 25. hétfő, Lajos, Patrícia napja van. Holnap Izsó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|