|
Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Gy
De ünnepelt gyõztes csak az lehet,
kiben érezni az izzó tüzet,
kibõl, mint vulkánból a láva,
tör elõ a gyõzni akarás vágya! |
|
H
Hiányzik, hogy itt légy mindig mellettem,
Hiányzik, hogy szemed kékjét nézhessem.
Hiányzik, hogy édes csókod kaphassam,
Hiányzik, hogy magam Neked adhassam.
|
|
H
Árnyék -
temetõ
hûtlen -
szeretõ
|
|
H
Eshetett volna.
És ha jég szakad rám azt se félem,
úgy álltam az ég alatt.
|
|
M
Kimerültem. Érzem,
ahogy felküzd egy erõ a
tegnapból a mába;
|
|
M
Aztán egy napon talált egy hatalmas,
Fényes, fehér kristálydarabot,
S arra gondolt, ezzel megteremti a
Kényelmes vagyoni alapot.
|
|
H
Itt születtem.
Részeddé lettem,
örökre bevésõdtem
vaskeretes szívedbe.
|
|
H
Lelkem lángoló tenger.
Szívem üres verem.
Kiapadt kietlen meder.
Halált kutatom, keresem.
|
|
H
Égi tünemény, kit napnak nevez e nép,
Halld szavam, s hallgass meg ég!
Szórd ránk éltetõ fényed,
Mert, ha így teszel értelmet nyer léted.
|
|
H
Temetésen voltam egyszer,
Százszor vagy éppen ezerszer
Hallottam a papot szólni,
Aki meghalt azt kell óvni.
|
|
H
Lelkem messzi tájakon,
Hol a forrás csörög és
Zöldell a buja vadon,
Szemem arra járatom.
|
|
M
Múlnak az évek,
A kérdések egyre szaporodnak...
A sírkövek hallgatnak. |
|
M
Senki sem szeret
Senki sem ismeri el munkád.
Észre sem veszik, hogy élsz,
S azt sem, ha meghalnál. |
|
M
A hold csak hallgat,
Senki sem figyel rá,
Talán egyedül õ veszi észre,
Az esõ elõtt a holtak sikolyát. |
|
M
Reszketõ szeretõje
a télnek én vagyok,
belém karol
ma éjjel, velem tántorog, |
|
M
Szeretném még tudni, hogy most mit érzel
hazug-e a szíved, és csak játszol velem
Mondtad, hogy keresed szívemet,
akkor miért hagyod, hogy az vérezzen |
|
M
Magasba nyúlt sziklák
kiáltanak hozzám:
Ha akarnád, könnyen vagy nehezen,
felérnél hozzánk! |
|
M
Te légy a ház, hol otthon vagyok,
Te légy az ágy,min álmodozok,
Te légy a víz, miben megtisztulok,
s ne légy a bûn, mibe belehalok.
|
|
Gy
Nincs olyan nap, hogy ne gondolj Õrá.
Szívedben örökre megmarad az Õ neve, |
|
Gy
Most egyedül könyörög magában,
Sorvasztja a gond e rózsa-magányt, |
|
Gy
Jégszíved nem hitte a fájdalom szavát ,
önzésed kõfallal védte tõlem magát. |
|
M
Ha tehetném, letörölném a fájdalom gyûrte ráncokat,
Magányosokról letépném a már berozsdállt láncokat,
S kõtáblába ékes betûvel bevésném a szép szavakat,
Míg van, létezik az emberiség, soha ne feledje azokat. |
|
C
Forró szenvedélytõl olvadt gõzölgõ gondolatok
sûrû édes ködében tétován bolyongok |
|
C
Az Idõ már túlhaladt rajtunk,
s az évek súlya, bizony,
tudatosul lassan, |
|
Gy
Az éj mély csendjén,
A föld félgömbjén.
Az éj, nyugalmat ad,
Emberek millióinak, |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 24. vasárnap, Bertalan napja van. Holnap Lajos, Patrícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|