|
Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Z
Tengert átrepülõben vesd Ilionra szemed
Múló álmokat míg az idõ betemet.
|
|
Z
Kibomlik az égen egy arc,
a felhõk mögûl letekint -
Emberek, keljetek fel!
- Az Ember Fia közelít. |
|
Z
Ebben a langymeleg októberi nyárban
Sokévnyi emlék képe feldereng,
|
|
I
Tekinteted símogat,
Mint lágy szellõ,
Két karod,
Gyengéden ölelõ, |
|
Gy
Gyertya
lángjába folyik a szemem.
Múltját keresve benne a lélek, |
|
Gy
kezem nyújtom
kérek:
itt a vérem végleg |
|
M
Szemedben a ki nem mondott vágy,
Arcodon a fájdalom nekem is fájt.
Ál-mosolyod mögötti könnyek
Égették üres lelkemet. |
|
M
Amikor elõször csókoltalak,
Vad s mohó volt az ajkad.
Amikor elõször csókoltál,
Mint a méz, édes volt a szád. |
|
Z
Kardod lennék én, mely
mindig megóvna
Szomjoltó vized, mely
örökké éltetne
|
|
M
Álmos a város.
A pirkadat döcögésével
Bújik még a takaró alá |
|
Z
A nagyika ébren van már,
Leveszi a takarót,
Mondja, kicsim ne viccelõdj,
Tedd le azt a nagyítót |
|
Z
Arcomra kiül az arcod.
Törhetetlen nyomokat vések.
Irdatlan - életnyi karcon:
- melegét fázom az ölelésnek.
|
|
Z
Bõ kézzel oszd, amid csak van, s fogadd, mi jár neked!
Szeress, remélj és gazdagíts, éld így már életed
|
|
M
Te ott állsz, én emitt.
Szíved húz, s vágyad elrémít;
remélnél, szárnyalnál -
nem lehet, nem szabad... |
|
M
Ebben a percben, melyben az idõ
Megállt a némaságban,
Kéz a kézben,
Ott állok melletted, kitartóan.
|
|
H
Isten a lelkek tudója,
Hol van a lelkek utóda.
Mire volt büszke a lélek
Szeretni a hont, a szépet.
|
|
M
Azt hinné, ki gyakorlott
Bárányszámolásban
Hogy a birka és a juh
Nem különbözik másban |
|
M
Emlékezzünk a napra,
Amikor megszülettünk,
Emlékezzünk a percre,
Amikor még nevettünk,
|
|
M
Apró fény mosolyt csal szemedbe,
Erõ, remény még benned él örökre?
Érzéseid nem tagadva, a színpadra remegve lépsz,
Tapsözön hallatán a könnyed csordulni kész. |
|
M
És akkor újra meglátlak,
Minden eddiginél fényesebben ragyog szárnyad.
Megmentesz engem, vissza jöttél,
Pedig már különös álmokat szõttél.
|
|
M
Kiskertemben cinege,
azt énekli engedj be
Hideg van kinn nagyon fázom,
adj kis magot meghálálom!
|
|
M
A morajok sikolyát megélni nem tudom,
üvöltve próbálom, pedig csak suttogom.
Aztán hirtelen ránk szakad a csend,
s nem tudjuk már hol van lent és fent. |
|
M
Ott vagyok, ott, a túloldalon
nyújtsd kezed, s én felé fordulok!
Megtört sugár kúszik a rácsokon,
szeretet pajzsa óvja két karom.
|
|
M
Szemed zöld, mint lágy tavasszal az orgona levele,
huncut fényû, szerelmed legszebb fegyvere,
amitõl gondolatok születnek és halnak meg hirtelen,
amitõl lelkem megpihen gyönyörû szép szíveden. |
|
Gy
Ne sirass még!
Csak a test halott.
Lelkem szabadabb, mint valaha, |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 24. vasárnap, Bertalan napja van. Holnap Lajos, Patrícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|