|
Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
M
Íriszbe égõ tiltott áhitat
Oson szívem felé.
Te koromfekete végzet,
Akkor sem megyek feléd. |
|
M
vagy egy andalító
anyai ének, a messzi távol .
De mondd már, te tükörkép
Te és én ki lehettél? |
|
M
Kezdetben azt hittem csak egy fülledt álom,
S csak a képzelet édes ösvényét járom.
Te voltál az elsõ.
|
|
M
- Figyelj hát jól, mert csak egyszer írom én!
Lelked mélyén van, jól rejtve titkod,
Mely hét színbe zárja olvadt pecsétjét. |
|
M
Hátat fordít a jövõ, míg átfut
rajtam a megrendült jelen.
Részegen lökött a mába a múlt,
remegõ kézzel: - a semmit ölelem.
|
|
M
Világ végén, nagyon messze,
Túl az óperencián,
Éldegélget a kismalac,
Egymagában, egy sziklán. |
|
M
A kezdet egyben vég is
Bevégeztetik és mégis
Új élet fakad
Egy szikra még akad. |
|
M
Egy roppant kõtorony falai
Emelkedtek elõ,
Ajtók nélkül; ne jusson ki-be
Sem más, sem pedig õ. |
|
T |
|
T
Kilépek a szürkült körbõl,
Felégnek a hazugság-hidak.
Tisztulok a bekoszolt ködbõl,
S belõletek semmi sem marad. |
|
Gy
Káprázat, vagy valóság?
A suhanó fekete hajnal,
hideg ködfoltjait issza. |
|
M
Ha én költõ lennék, a rímeket
helyükre tenném, ékesen szóló
szavakat szép sorba illeszteném,
|
|
M
Megrendül, mint a föld, a saját magamba vetett hitem,
mikor éreztem egyre lassabban dobban megsebzett szívem.
Fájdalmam nõttön-nõve felemésztett, majd elenyészett csendben.
Meghaltam végre, hogy rendben legyen minden körülöttem. |
|
M
A súly, mely rám nehezedik,
régóta nyomja vállamat
Boldog lennék,
de szomorú vagyok |
|
M
Régóta ismerem ezt a barátot,
Jobban becsülöm mint a 24 karátot,
Habár nem minden nap beszélünk,
Egymást mégis jobban megértjük, |
|
H
Manapság nincs esti mese,
helyette jön az Emese
s a bankfõnök: a jó Zoltán,
ha mondom, csak elhiszed tán. |
|
H
Róka, medve, nyuszi, farkas,
Az egyik nap kártyáznak, |
|
H
Az eladó a tõrt a pultra fektette,
emberünk meglátta, azonnal megvette. |
|
M
Vágyom a halálra? Néha talán jó lenne.
Talán kellene nekem a feledés édes csendje.
Ülök. Várom, hogy jöjjön valami kegyelem,
Mert már nem bírom, úgy fáj a szerelem. |
|
Gy
Nem vagy mellettem,
Gyötrelem.
Nem érzem illatod,
Szétesem. |
|
Gy
Belõlem éltél
Nem tagadhatod
De ehhez neked
Nincs most már jogod |
|
Gy
Alázat szelídül bennem:
Rózsából metszett kereszten. |
|
M
Ne kérj, mert mit adnék,
Bûn volna, aljas szenvedély,
S ne kérdezz, mert a kérdésben
Benne már elutasításom sóhaja. |
|
M
Elmúlt már tíz év, mióta elmentél,
Mit nem adnék érte,
Ha még itt lehetnél.
|
|
M
itt csak a jövõnek lesz
arca
s mindent a jelenbe
tesz-vesz magva |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 23. szombat, Bence napja van. Holnap Bertalan napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|