|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
Te küldettél, hogy megtaláld a forrást,
Feltûnsz és lebuksz csodásan, mint a Nap,
Messzi ladikban halványodva, folyvást,
Ott vagy hol az ég és tenger összecsap. |
|
 M
Nem éppen szívet melengetõ élmény:
A sok kémény
Füstöt ereget a Waterloo híd mögött.
|
|
 Gy
Nehéz imáim a holtakra hagytam.
Tenger-titkaiknak búcsúzó dalát |
|
 M
Ám egyszer a nyuszi koma,
Megfûzte a malackát,
Menjen vele kirándulni,
Járjanak egy órácskát.
|
|
 M
A neved nem ejtem ki soha
Mosolyod elvarázsolt volna
S a csókod egy esõs éjszakán
Mielõtt haza mentünk volna... |
|
 M
A jelenben mindig ott vannak az árnyak,
a gondok, küszködések, és sötét félelmek,
mert nem tudhatjuk, mit rejt a holnap,
s a gyöngyszemet eltakarják titkos rejtelmek. |
|
 M
Holló ül a magas ágon,
Csõrében egy darab sajt,
Fa alatt a ravasz róka,
Ez jelenti most a bajt. |
|
 M
Szakadó esõben két alak áll az éjben,
ezernyi félmozdulat áll a légben,
tekintetek harca éppen.
|
|
 Gy
Bûntudat. Maga a szó elgondolkoztat.
Elõjön, ha másoknak okozunk fájdalmat. |
|
 M
Enyém virágok illata,
Tied csókjaim maga.
Tied virágok illata
Mienk szerelem maga.
|
|
 M
Csillagom merre is vagy?
Ó, az égbolt oly nagy!
Lehet, hogy leestél, csak
Én még nem tudok rólad? |
|
 M
Nélküled üres a házam benned.
Szavakban vacognak-nak a hangok,
árnya nõ a távolságban a színeknek
reá merevedõ mozdulatokban.
|
|
 M
Sok mérföldet jártam meg én serényen,
Amíg a hegyre, barlangodhoz értem,
Kopogtattam, de senki sem szólt, marasztalt,
Szobádban néztem a széket s az asztalt. |
|
 M
Óh, te boldogság lelkem kétrét görnyedt;
Megfáradt a múlt idõ súlya alatt
S hiába érzem, hogy néhanap könnyebb,
Mára csak boldogtalanságom maradt! |
|
 M
Szeretlek, mikor sírsz
Szeretlek, mikor nevetsz
Szeretlek, mikor félsz
Szeretlek, mikor remegsz |
|
 M
Ahogy a mesteri szobrász
ujja érinti az amorf szirtet,
fantázia építi a forma-kupolát
varázsos kora hajnali sziluett |
|
.jpg) Gy
Múlt-igézõ álmaid
messzelátó vágyaid
reszketõ hajnalok foglya
kezedbõl elfogytak?
|
|
 M
Nem vagyok rá méltó, hogy hajlékomba jöjj,
Mert fényemet mindig véka alá rejtem
Nem vagyok rá méltó, hogy hajlékomba jöjj,
De csak egy szóval mondd s meggyógyul a lelkem. |
|
 M
Szemedben a fények,
Kihunynak végleg,
Ez a veszted lesz. |
|
 M
Van egy hely, hol emléke magával ragad,
Nem tudom, hogy mi álom, és mi az igaz,
|
|
 M
Tapogatózva sötét szobában.
Tapogatózva bújni takaró alá.
Bújni takaró alá ki jobbra, ki balra.
Ki jobbra, ki balra, ketten kétfelé.
|
|
 M
Ércsugarát leteríti a völgyben
Könnyû léptek mély nyoma földben
Elillan.
|
|
 Gy
Búcsúzik tõlünk elfáradt már,
Lelkünkben gyönyörû emlékekkel,
Mindenki vissza várja jövõre hát, |
|
 M
Már abban sem hiszek,
hogy hittem egyszer
a szavakat. |
|
 M
Amikor ma rám sütött a Napkorong,
Kiolvadt belõlem minden rossz gondolat,
Ami megmaradt leírom, s a széltõl csenek sorokat.
|
|
|
|
Ma 2025. augusztus 23. szombat,
Bence napja van.
Holnap Bertalan napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
