|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 H
Az õszinteség is lehet nagyon fájó dolog,
Az ember lehet ezért nem lehet boldog,
Elmondtam mindent mit kérdeztél,
S lehet, hogy utána már nem kedveltél. |
|
 H
Mondanivaló nélkülivé csupaszodik
a Tél, mikor olvadni kezd. Veszítve
egynemû fehérét, ütött-kopott
csavargó válik belõle:
|
|
 H
Nem tudok mindent, s amit tudok azt sem értem,
Hogy nevetni vagy sírni tudjak, soha nem kértem.
Gyönyörûséges az élet, bár nem igazán értem néha,
Soha nem voltam zsivány, rabló, cselszövõ se léha,
|
|
 M
Nem kérhetsz rá, hogy elfelejtselek,
Én örülök, hogy lehetek Neked.
Nem futhatsz el, nem akarhatod,
Én sem akarom, s ezt Te is tudod. |
|
 H
Az éj falain pereg a sötét
Sápadt égen lüktet a magány
Álmos falakra hajló hajnalon
Halvány képet fest a holdsugár. |
|
 H
Hozzám a fák lehajolnak
mély húr pendül szívemben,
ahogy járom utamat,-hûs fények árnyaként-
nem vagyok a világban egyedül. |
|
 H
Örvénylõ lég -
szellemek tánca
tombol a tánc , |
|
 H
Lehunyt szemmel fekszem az ágyon
körülöttem gyûrött papírlapok
várom, hogy betakarjon az álom.
Repüljek oda, ahol boldog vagyok
|
|
 H
Rohanó fák között vérzik a Nap.
A karnyújtásnyi fényben az éjjel
áll lesben. Néma záporok alatt:
|
|
 H
Körbe vagyok véve liliomal, gyönyörü szirmokkal...
Nem mertem remélni, ilyet te nyújtasz.
Kiolvasod legmélyebb féltõ gondolatom
Úgy várom fiatal fruskaként álmom. |
|
 H
a béke egyszeriben
csendesen hull
folyton zilált lelkemre, |
|
 M
Félsz? Igen, félsz. Reszketsz. Fogaid félve
Vered össze minden lépésnél.
Rettegsz. A szíved hevesen ver. Zihálsz.
|
|
 M
Hatalmas üvegfal áll közénk,
Alatta mély a szakadék,
Önmagad látod benne,
Önmagam látom én. |
|
 M
Szívedbõl szólj, s másoknak küldd el azt,
Vidíts, taníts, s ha kell te nyújts vigaszt,
Segítsd fel azt, ki elõtted lent hever,
Ápold a lelkét, mert többet érdemel. |
|
 M
Ha akarod tied lelkem
Vágyam benned én megleltem.
Napsugár vagy álmaimban,
Ha akarod légy valóban. |
|
 I
Mikor ólom lábon jár a képzelet,
És ereimbe megalvad a vér is,
Lassan, de bíztosan,
Elcsitulok én is. |
|
 Gy
A szél és a hideg belõlem él mindenemen
áthatol. |
|
 Gy
Álmában visszatér
hírül hozva életét,
vágytak már rég reá,
így született egy délután.
|
|
 I
Szegény anyukám sokat büntetett,
Ilyenkor a dac, a düh bennem lüktetett. |
|
 I
Egy úton megyünk,
a végtelenbe. |
|
 I
Halld meg a vadon
lüktetésének ritmusát. |
|
 M
Látod! Az árnyék mögötti fény
falja kéken csöndje hangjait
és csak sír, és ordítva, és csak mén
borongatva éne falait,
|
|
 M
Lehajtott fejjel járok,
Átvágva az emberalkotta utakon,
Mint apró faházából kihajított melegszívû eb,
De vakon, |
|
 M
Éreztem illatod, fogtam a szép kezed,
Remegve szomjazott érted a szám,
Kedves mosolllyal a szemembe nézve
Adtad tudtomra, hogy remélni kár!
|
|
 M
Meghal-e a hit,
meddig várunk valakit?
Bárkit? Akárkit?
Vagy tényleg Valakit? |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 27. csütörtök,
Gáspár napja van.
Holnap Ágoston napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
