|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Ott lesz most már neki végre örök-szép hazája,
s látogatni oda jön el hozzá majd a fia,
meg a szép szál orvos unokája.
V
|
|
 Z
Nem mondom, hogy szeress engem,
még azt sem, hogy gondolj rám,
|
|
 Z
Sose érdekelte szívem hangos üvöltése,
csak elment mellette s vissza se nézett.
|
|
 Z
nagy a meleg, az izzadás
a nap végén egy fülledt lakás.
Nem érted meg a hatvanat
a szenvedésnek vége szakadt. |
|
 Z
Megértettem mára,
Ha szíved enyém is, ám szabadnak születtél.
Megértettem mára,
Hogy foghatatlan valóságod az, mit elém letettél.
|
|
 H
Legyen jobb az élet midig,
Szavunk érjen mindig szívig.
Jövõ csillag ne csak gyere,
Legyünk mi is mindig egybe. |
|
 H
Veled leszek véled, hogy létezzek
Gondolatom nem gyûlöl nem szeret
Mélybe zuhanva csak keresek
Értelmét annak, unalmas vagy vidám legyek.
|
|
 H
Apró csillagokat
szór mosolyod szerte,
a körötted lévõknek
gyógyír a lelkére.
|
|
 H
Hegycsúcsok fehérlenek. Feje fölött, mint gyûrt takarón
Villogó a jégkristály, vakítón ragyog rá a Naptól.
Hosszú, végtelen az út és oly nagyon kurták a napok.
Körötte borostyánég függ, elõtte tágölû mezõ.
|
|
 H
Fel is néz a felhõk felé,
Egyszer kibukkan a nap,
Hunyorít egy nagyon, nagyot,
Szemébe vakítást kap.
|
|
 H
Kis csónak lágyan ring a vízen,
Rajta pár szó, valamit üzen.
Csak az hallja kinek szól,
Hát nyisd ki a füled most jól.
|
|
 H
Mocskos tenyered s fekete körmeid,
Mind azt sikoltják, hogy fel kell tölteni
A gödröt, -mit kiástál egyszer még rég,
Azt hitted így majd minden homályba vész. |
|
 H
Emlékszem,Te tanítottál átélni a gyönyört,
s elûzted a kételyt,mi oly régen gyötört...
Azt sem tudtam,mi az,s még sosem vágytam így egy testet,
de megtanítottad,hogy az ölelés is más,ha szívbõl szeretnek |
|
 H
Újra sétáltam a pataknál Füreden.
Az erdei úton emlékek sétáltak mellettem.
Egy lány jött velem, kinek ragyogott a szeme,
És boldog szívvel nézett minden új nap elébe, |
|
 H
Arany-napom elhagyom
ölelésem lepereg,
mély éjszaka vonz
Hold-könnye...
|
|
 H
Várlak, de ezt Te nem tudod,
Látlak, nekem csak ez jutott.
Vágyak, miket úgyis titkolok,
De megszólalni mégsem tudok.
|
|
 H
Az idõ nekifeszül a mennyezetnek,
S onnan tekint rám a pillanat,
Melyet neked szentelek, s zsebemben ott van minden gondolat.
Mélyen hallgatva üvöltök a szellemeknek.
|
|
 H
szürke emberek fénye
olvad bele a naplementébe,
sivár életük fegyvere,
ostoba hatalmuk szelleme.
|
|
 H
Robikám kis tiszta szívû,
Engedelmes gyermek volt,
Nem bírálta felül, mit a
Felnõtt ember neki szólt.
|
|
 H
Megfagyott könnyeim, burokba zárt
Paradicsom utolsó sugara;
Mert, ha most így, még utólag várt, -
Egy-fohászom károgó madara
|
|
 T
Nem tudom meddig tart ez az érzelem,
Mikor szabadul fel igájából lelkem,
|
|
 T
Elhagyott vágyak fakuló
színei között száguld a lélek
|
|
 T
Teszem ezt, egy megnyitó ürügyén.
Adassék az elsõ érem az Ötletgazdának: |
|
 T
Cserebogár,
Gyere bogár.
Itt van a nyár
Ami rád vár. |
|
 T
Hajnal hasad,
De még ébren vagyok:
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 27. csütörtök,
Gáspár napja van.
Holnap Ágoston napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
