|
 Vendég: 6
Tag: Tiberius
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Fekete musztáng hátára álmodom magam
ki az éjbõl száguld a hajnalba velem,
hol gyönyörû az ég akár a szerelem,
bíbor láthatárba olvad ámuló szavam. |
|
 H
õ általa találta ki sokszor,
mit visel a leány
holott több száz kilométer
választotta el talán
|
|
 H
Csak el kellene fordulnom,
mit sem törõdve menni tovább.
De a szív felkiált: Már nem bírom!
És szembefordulok azzal, ami fáj... |
|
 H
Ezüstben pompázik a Hold,
mosolyogva hunyja le szemét,
csak én törölgetem könnyes szemem,
mert messze vagy tõlem oly rég.. |
|
 Z
Hamvas szürke már a hajam,
Életemet tovább élem boldogan.
Két kezemet tárom nektek unokák,
Gyertek gyorsan a karomba hát.
|
|
 Z
Szeretnék újból fára mászni,
lábbal kapaszkodni ágakon.
Szeretném érezni, mikor a számhoz húzott gallyról;
meggyet, cseresznyét harapom.
|
|
 Z
Szuszogni sem mersz, mert félsz, a többi hallja,
Hajad szemedbe lóg, nem látsz semmit: rajta!
Seggfej, mint te, pajtás, elveszti az eszét:
Szomszédod már hajtja az új Mercédeszét.
|
|
 Z
Vágyom rá, hogy átölelj végre, és kisüssön a Nap.
Hiányzik tükör-tiszta lelked mézédes bársonya...
|
|
 Z
Lényed métely.
Jövõnk kétely?
Messzeség.
Jössz-e még? |
|
 Z
Sürget a múlás,
minek meséljek!
Most újra futok
és nem érted élek.
|
|
 Z
Még nem láttalak,
pedig lehetsz a fény
az áramló erõ,
apró tavasz-pillanatban
egy ki nem gondolt legelõ.
|
|
 Z
Én nem ismertelek, Anyám, nem tudom, ki és mi voltál,
De tudnod kell: sokszor, nagyon sokszor gondolok rád.
|
|
 H
Mióta ismerlek,
már meg nem alkudnék,
igaz-érzésem ellenére
többé igent sem mondanék
|
|
 H
A két barát, bár nem ment be,
Ablakon át lesett,
Meg sem itta még a decit,
Halva hanyatt esett. |
|
 H
Ha tükörbe nézek, megállok,
Szemlélõdök, csupa ráncok.
Nézd anyám: követlek,
Im hasonlóak a Tiedhez. |
|
 H
Ha tudnám, hogy nem értem
Mászod meg a hegyet.
Veled nem beszélnék sohasem
Te, hazudós kisgyerek.
|
|
 H
száraz szívén cseppek
nõnek
könnyekben él
mosolya.
|
|
 H
Nem! Itt kell maradni
a múlton nem sírni
Henem tanulni belõle
azt kellene.
|
|
 H
Nekik mondod szabad vagyok,
Nekem mondod, rabod vagyok.
Apád, anyád szeret téged
Én meghalok talán érted.
|
|
 H
Közel jött nagyon már égetõ érintését vágytam,
De tovazúgott, csak eltûnõ fényhaját láttam... |
|
 H
S míg síró-szemem, ajkam örvend,
Közben csüggedt-szám szeme víg;
Mert jó színész már csak így lehetek! |
|
 H
A gyûlölet nem pártfogóm, õt hosszan elutasítom.
A boldogságot pedig a jövõnek tartogatom.
|
|
 H
Keserû a szája, szõke feje szédül.
Felé kapnak nyúlós, hajnali-kék ködök;
Hogy történhetett ez? - õ maga se érti...
Valami fáj bent, a jégpáncél mögött.
|
|
Ködös, hûvös volt az õszi éjjel.
Itt-ott sárba hullt egy-egy levél,
C |
|
Az idõ múlásával az ember megöregszik,
Arcán a sok kis apró ránc, mind meglátszik!
C
|
|
|
|
Ma 2025. augusztus 15. péntek,
Mária napja van.
Holnap Ábrahám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
