|
Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|

Hányszor halt, s hányszor született,
S vaj' mennyit, ugyan hány századot élt?
S mi több, hány kedvest, hû feleséget,
Szép szeretõt, s hány gyermeket remélt?
C |
|

Költõ vagyok, vagy mi.
Pusztaságba vetett szavam,
Csak kergeti szél, lomhán
Mely a te szívedbe halad.
C |
|

Csönd van,
nagyokat hallgat
minden fa.
C |
|

Ne hívjatok meg az esküvõre.
Nem is akarok már élni addigra.
C |
|

Hamvasszürke kakaóscsiga
gömbölyödik a párnán.
C
|
|

Fájni kell a szívnek, hogy tudja meg szeret
csak álom , hogy egyszer átölel két kezed.
C |
|
T
Tavasz, nyár, õsz, tél,
Hová lettél mellõlem rég.
|
|
T
legyek a fény
egy csillag mosolya
|
|
T
Mert hát város csak nõ lehet,
elsiratom az összeset:
|
|
T
Egyszer csak megkapom a szívet,
enyém lesz és örökké Piros! |
|
T
Hová visz az út engemet, milyen irányba,
Sorsom meg van írva, kitérni hiába, |
|
T
Rács mögé tett Lucifer;
Rükvercbe mentem ezerrel;
|
|
T
Mondd, miféle varázslat a szerelem,
Hogy megismerhetek ezernyi embert,
|
|
T
Bár lehetnék erdõben vadász,
Mérgezett nyíllal vad után osonó.
|
|
T
Hogy is kezdjem el szavam drága kincsem,
Szép lelked, meg ne bántsam, meg ne sértsem...
|
|

már nem emlékszem
mikor viszkettek föl
elõször golyóstollaim
C |
|

Most a fényeink íve hallgatásba lép,
Ahogy üldögélsz e tompa alkonyatban,
Burjánzol bennem, mint sors adta életkép,
Itt e belõled feloldódott szavakban.
C |
|

De itt találsz pár jó barátot,
kik mindig szeretettel gondolnak rád.
C |
|

Este van, a magány nagy.
Jó anyám elõttem vagy.
C |
|

Bár csak lehetnénk, kéz a kézben mától,
társ a bajban, ha kell, nem félve a világtól.
C |
|
T
Fújj szél, fújj!
Viharmadár szárnyadon |
|
T
Arcodon tekintetem illata ,
szádra némaság-rácsa telepszik |
|
T
Holdfény
feketébe
fésült kékség |
|
T
Eldõl a fegyver,
S lehajlik a kéz. |
|
T
Én a világító Hold leszek,
S a sötét éjszakában vigyázom léptedet.
|
|
|
|
Ma 2025. augusztus 07. csütörtök, Ibolya napja van. Holnap László napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|