|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,216
|
|
napfény ölel:
meleg s közel -
C |
|
Lehet hogy te vagy minden
Ezt nem tudhatja más
C |
|
Mint az esteli szél, úgy ölellek át.
C |
|
Meghalt egy ember...ki önmaga mert lenni
...ki amit akart, azért képes volt tenni!
C |
|
Gyere és legyél minden kortyom
Ami számat sárosra mocskolja
C |
|
Én halálosan elmerülve magányomban
Elmélkedve gondolkodtam magamban:
C |
|
S ha hanyatlik égõ virág-sírod,
S nem sírnak többé már a szemek;
C |
|
 T
A most, a már, a lesz, a volt - talány.
|
|
 T
Rohanó gyorsasággal
Vetkõztet le gyönyörû,
Szent kezeid engem. |
|
 M7
Majd ha kinyílik újra szemed,
S felemeled két kezed,
|
|
 M7
Csendben hallgatom a dübörgõ tavaszt
Ahol madarak zengik új dalaikat,
|
|
 M7
Ha az érzelmek tengerében az állóvíz felkavar
Szél támad ott, mely elhalad hamar.
|
|
 T
Akkor, mikor elfog majd a bánat |
|
 T
Halvány kis lámpafény,
Világítsd be sötét szobám!
|
|
 T
Bocsáss meg, bocsáss meg,
kérlek szüntelen,
|
|
 T
Ha ereimbe pezsdül véred,
Ha hiányzol, mint só a kenyérnek,
|
|
Amikor megszületik egy gyermek,
Csak apró morzsája az életnek.
C |
|
Szeretve gyûlölsz,
és bátran rettegsz,
C |
|
 T
Sötét az utca,
sötét a ház.
|
|
 T
Éhesen bolyongtam
Bebarangoltam a földet |
|
 T
Tiszta lelkeket, már nem bánthatja semmi,
|
|
 T
A sûrû por megcsillant a fényben, |
|
 T
Maradok magamnak,
kínzó magányomnak. |
|
 T
anyám ölts fehér ruhát
fiad elveszi világ
|
|
 T
Úgy vártalak...
s mikor elõször öleltelek magamhoz
helyébõl kimozdult a világ! |
|
|
|
Ma 2025. október 17. péntek,
Hedvig napja van.
Holnap Lukács napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
