|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
 V
Csak egy nap, egy ünnep,
talán így lenne jó minden nap.
Mert Ő az, ki erőt ad,
ha csüggedsz. |
|
 V
Elengedtelek! Nem fogom többé már kezedet,
De a szívedben ott leszek őrökké,
És visszaidézheted majd a szép emlékeket.
Szerettelek! És még most is szeretlek! |
|
 M
Egymással kergetőzik
Napfény és fergeteg,
A kis méhek se győzik
Kilesni kedvedet. |
|
 M
Szeressed nagyon a nőt,
Tenyereden cipeld őt!
Hagyd a fölös' hajcihőt! |
|
 M
Szól a harcból, a vérző dögből,
A fekete földből, a szürke ködből,
S az emberekből, miknek testét fedni,
Remegve, szemet hunyva a porba engedi, |
|
 M
Hiányzol!
Elmentél régen... |
|
 M
Viharos szelek,
háborgó tengervizek,
migráns emberek,
háborgó lelkek : |
|
 M
Kacagta a szél...hogy megengeded
a melleidet istenítse.
...a rosseb üsse agyon...és rajta uralkodjon,
a rengetegben jajgasson. |
|
 M
Amikor nem vagy velem,
csak távolról súgnak a fák,
egymásra hajtják fejük,
én is ráhajtanám a válladra lombkoronámat |
|
 M
minden életszakasz
juttat valami újat,
az aggkor - mindent ellop. |
|
 M
Magában a fájdalomban
Van érzet, mi fölemel;
Bár szíved vérezve dobban,
Mindenkor egy vigaszod van : |
|
 M
Ablakomon bekacsint a Hold,
Fényével cirógat, mint egy csintalan kobold. |
|
 H
Debrecentöl távol,
van egy kis állomás,
gaz félig belepte, |
|
 M
Vért gyalázva, átlépni ezreken,
Emlékezz mikor tapostál testeken,
Boldogan, istenként élve,
Most halandóként zuhansz a mélybe. |
|
 M
Napfénye csillámokat szór a fákra,
harmatcseppekkel ébresztik az ágat.
Kikeleti szél rügyeket simogat,
fény húrjain szellő játszik dalokat. |
|
 M
Hogy meghaljál a szerelemtől megsebzetten ezen a múló világon,
pillanatnak örökkévalóságát mérve szerelemtől ...
mintha a gondolat sírna,
szerelemtől az égbolt erősen szorítana. |
|
 M
Napom úgy kezdődik, mint a hulló levél léte,
Napon úgy végződik, mint az avarlevél léte…
Napom úgy kezdődik, mint a hulló levél léte, |
|
 M
Az ablaknál, hideg szobában,
Halvány beteg fiucska állt, —
A tél e zord ajándékában
Egyetlen örömet talált. |
|
 H
Mi az álom, és mi a valós?
Levendula illatú nyárban
Bíborszín égi palástban
Ha minden ruhádat leveted. |
|
 M
Ó, de megtiport vagyok… nagy harcosa lennék egy sokkal jobb életnek,
Magabiztosan szuggerálnám, de kíméljen, tartson engem, lényegnek...
Ó, de megtiport vagyok… nagy harcosa lennék egy sokkal jobb életnek. |
|
 M
Már nem bánt az, ha fú, ha fagy, mert
ragyogó zene ölelgetett.
Felhőn ültem szemem lehunyva,
míg tejszínhabban megfürdetett. |
|
 M
Nincs olyan világ,
Hol nem sérül a lélek,
Álmatlanság, félelem,
Míj sok a vétek. |
|
 M
Dohányod jó, - pipatartód
Valóságos múzeum;
Az ember nem is sejtene
Ennyi műkincset falun. |
|
 M
Azért...mert kedvelsz szerelmem,
Tudnák szerelemből különböző mozdulatokat.
Mindenütt megcsókolnálak,
Sütnék neked...porcukorral hintett fánkokat. |
|
 H
Szerettem volna valamire menni,
a sok ember között,sikeres lenni.
Nem a büszkeség hajtott,csak a
tudat,hogy bennem is van akarat. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
