|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 M
A kalandozó nép harcokkal és csellel
elvette e földet az itt élő népektől,
Letelepedett, és államot épített,
majd kereszténnyé lett, |
|
 M
Légvár! — Ah, én is épitettem,
S a más perczben földön hevert.
Kis fészek egy fal-szögeletben,
Jött egy pajkos gyerek — s levert! |
|
 Gy.
Jó volt ez az álom Édes,
boldog voltam újra Véled'
az ébredés, oly mostoha volt,
kereslek, de nem lellek sehol! |
|
 Gy.
Felrémlik halkan a gyászzene,
s hervadó virágok illata
járja át lelked, s a berkenye
ágon egy madárka bús dala. |
|
 Gy.
Felnézve a sötét égre
csillagfényes szőnyegébe
takarózik a holdsarló
a magányosan búsongó.
|
|
 M
Fáradt és öreg az este,
ráncos arca nincs kifestve.
A napi robot kimerítette.
Csüggedten lógnak a lombok, |
|
 M
Lehet buta ez a lélek:
reinkarnálódva téved.
|
|
 M
Kristálycsillanás a vízfodrokon,
a patak csobogását hallgatom.
Mohaágyon, kövek közt csörgedez,
hangjával erdő csendjét töri meg. |
|
 M
Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon,
Ráérősen nézelődők, a legelésző barmokon…
Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon. |
|
 M
Gyorsan lehajoltam, és kerestem az asztalról a földre esett tárgyat
de nem láttam mást, csak a szomszéd asztalnál két gyönyörű lábat,
kíváncsi voltam, hogy néz ki annak a két szép lábnak a tulajdonosa
és azokra a kezekre, amelyek ezeket a lábakat minden este mossa. |
|
 H
Ne felejts el mosolyogni,
Nekem is még egszer,
Ha el is tudtál hagyni,
S felejtesz ezerszer. |
|
 H
Gyönyörű ég, mely felhők közt is tiszta,
halványkék reménység, szürkeségbe bújva.
Hajnali halovány, könnyed ködfelfők közt,
a csillagok elrejtőztek, gyenge szellő jött. |
|
 H
Elpusztuló kert ott a vár alatt,
Elpusztuló vár ott a kert felett...
Rajtok borong homályos-szomorún
Az őszi köd és az emlékezet. |
|
 H
A csend hangja, kopott nemez papucsban jár,
Hogy kopoghat a kövön, arra nagyon vár…
Látszik, hogy egy kőfal mögött, megállt immár. |
|
 H
Ha tudnám, virágszőnyeget
Terítenék elébed, hogy élvezd,
szerelmes, vágyódó ölelésemet
mivel nem lehet, a múlt kisértet.
|
|
 H
Az erdőben rejtőzködő
dögöt evő Benő.
Nem önhibájából lett ő
munkakerülő.
|
|
 V
Megyünk az erdei úton kézenfogva,
s közben össze-össze tapad az ajkunk.
Hogy lassan már „hetvenkedni” fogok?
Ugyan! A fiatalságot nem a dátumokkal mérik.
|
|
 H
Nyár vége volt már
csendben esteledett
Egy kis csillag éppen
csak előmerészkedett |
|
 H
Az ördög nem alszik sohasem,
nem nyugszik egyik sem odalenn,
nem tűrik el, hogyha jó a nap,
villával szurkálják oldalad. |
|
 H
Ha dohányoznék, kanyar füstöt fújnék erre... csúnya világra…
Lenne még szögletes füstkarika... cigi csonkot dobnék mára.
De, hiába akarom, nem megy ebből semmi sem,
Én biz' nem dohányzom, ez nekem nem lételemem |
|
 H
Kinn a kertben délután a hűvösben kicsit elszundikáltam
kifáradtam, mert az előbb, egy kis darab földet felástam,
élveztem egy nyugdíjas ember megérdemelt délutáni álmát
amikor az óra csörgése, kihúzta a fejem alól a párnát. |
|
 H
Béna jövő: ki minek a tudósa?
Baljós jövő: ki kinek a tudósa? |
|
 H
Meztelen és szép a nő,
szerelmes a lepedő..
Epekedik, ám hiába,
a nő most barátját várja...
|
|
 V
Fogytán az erőm,
nem tudok kellőn
újra harcba indulni,
élettel szembe nézni. |
|
 Gy.
Poéta lett belőlem, csak
Poéta . . .
Ott talán már káplár volnék
Azóta!
|
|
|
|
Ma 2025. augusztus 23. szombat,
Bence napja van.
Holnap Bertalan napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
