|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Kés?bb megértettem mi egy perc, egy óra,
Az éveknek vagyok földönfutója.
H |
|
 T
Félek a szavaktól,
melyek elhagyják ajkadat
|
|
Így lesz lelkedben a szó,hogy szeretlek.
Pihenj csak,majd arcod játékait lesem, |
|
Takaród selyme egésziti ki
A megközelithetetlen ábrándok
|
|
És te meg a hangya
Összeroppantok a kín alatt.
|
|
 T
Szívem láthatásodért, ölelésedért eped!
|
|
 T
Ezer szerelmem ostroma, Kegyed vára,
Mily fagyos kapud, dönget majd' ezerszer, |
|
 T
Izzó vörös szív a nap,
a reggeli ég tövén |
|
 T
Feljött a hold tündökl? sugára
A föld csillagokkal borított egén, |
|
 T
Hozzád szólok te haldokló lélek,
Hiszen elvarázsolt a te fényed. |
|
 T
Remény remény, mondod Te
De hol van már? Egy ?szi hajnalon |
|
Gyere haza épen s egészségesen
én édes pici kis angyalom.
H |
|
Kint ?szi színekben pompázik a kert.
Minden zúgja, csodákat rejt:
H |
|
vidámabbá tette a Holdat,
hogy milyen jó lesz holnap,
mert kicsit tovább kukkolhat
H
|
|
Már szükségünk van egymásra, mint embernek ételre s italra,
Mint súlyos, fájdalomtól gyötört betegnek orvosára.
H |
|
Azt mondtam nem rég,
Az ?szt veled szerettem meg.
H |
|
Várom már azt a csodás percet,
Mikor végre érinthetem tested,
H |
|
Ahogy a nyár elmúlik,
az összes kalászos beérik,
H |
|
 T
Csak csendben üzennék néhány szót ,
néhány dalban, |
|
 T
"Vadócba rózsát oltok,
hogy szebb legyen a Föld"
|
|
 T
Hullásomon még innen vagyok,
és minden mozdul
|
|
 T
akkor született e csekély költemény
mikor láttam hogy van még remény
|
|
 T
Múltad mit takar, s miért féled élted?
Mindennapod, dac és kín, kegyetlen
|
|
 T
Már búcsúzik a nyár
Nyomában az ?sz jár |
|
 T
Kereslek téged,
mint kanyargó folyó a tengert,
|
|
|
|
Ma 2025. május 20. kedd,
Bernát, Felícia napja van.
Holnap Konstantin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
