|
Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
M
Az éji sötét vágtat matton, színtelenül,
Sőt, ha én jól érzem, akkor gyökértelenül…
Egy havi, vagy már ezerévnyi a szenvedés?
Volt itt mindig is messzinek tűnő gondlesés…. |
|
H
egész este nyolcig
szövöm az álmokat
szebbnél szebbek jönnek
agyam csak válogat
|
|
M
Vendégem lehetnél, Etelka!
Élvezettel rád másznék még ma.
Szerelem oltárán,
Áldoznánk… netalán. |
|
M
Volt egy fényes, büszke hólyag,
hitte magáról, hogy ő Nap.
Ragyogó palástba öltözött,
luxus kocsikkal költözött. |
|
M
Apró lettél, mint egy gyermek,
válladon az évek, terhek.
Vén szemedben hála lobban,
s megpihensz a két karomban. |
|
M
Emlékszel még a régi szóra,
Ami boldogságunkat egybefonta ?
Emlékszel még azokra a szép
időkre,mikor csak ketten vóltunk |
|
M
A fény mely szemünkbe, csillogóan árad,
könnyű szellő, bús harmat, sem ostromolhat várat.
Erődöt vagy százat, de pusztaságban házat,
csak ragyogás mely éjt, már soha fel nem válthat. |
|
M
Elmentél. Ezt látom, tudom
Gyűrű, kulcs az asztalon.
Ajándékok, amit adtam,
levelek, egy nagy halom. |
|
M
De mégis az volt, kis vadóc,
Ki most eltöpreng mélyen,
Kezében nyári, fess kalap,
Csak tűri, mint hevíti nap, |
|
M
Gyáva ember ki bújik a föld felett,
Remegve látjátok a mély magában mit rejtett,
Mi követeket küldünk kik már szilánkok, |
|
M
Elbújva leültek egy padra,
a lány megkapta az első csókot,
jókedvükben összeértek, mindent szabadon hagyva. |
|
M
Ezzel eltelt az életem, benne a sok rosszal,
Mégis szép volt, köszönetem, tele virágokkal!
Viszek mindent, ami jó volt, legyenek társaim.
Rossz emlék meg maradjon itt, fussatok lovaim! |
|
V
Ó, drága Ismerősök,
Mind jó barátaink.
Segítene, ha lehetne,
Okos tanácsaik! |
|
V
Vad fújtatással sziszeg a tüdőmbe
a lakótelep száraz levegője,
a Nap melege hámba foga tombol
az átforrósodott betonfalakból, |
|
V
Hátamon csorog a száraz verejtékem,
Törölgetem, ez nekem már semmiségem...
Árnyékban meg fázok, ez az ürességem. |
|
M
Epebetegségtől sárga,
napozástól bőröm barna,
magas láztól piros vagyok,
a hidegtől kékre fagyok. |
|
M
szabály szerint öttől
kerekítenek felfelé
már száz éve utazom
amióta az eszemet tudom |
|
M
Vándormadárrá lett a lelkem,
Egy-egy nap százszor elrepül,
Hozzád száll bútól megterhelten
S pajkos, vidám, ha megkerül. |
|
H
Amikor fiatal az egész világ... s te ifjú,
az összes fa a fényben zöld,
s a gúnár is hattyúnak látszik... te ifjú,
s az összes lányok királynők. |
|
H
Manapság nagyon sok az okos ember,
aki azt hiszi, hogy mindent tud,
nagyon előnyös a mák és a vadkender,
és minden orvos és minden pap hazug!
|
|
M
Megvetettem lábam,
Sosem voltam isten,
Kezem tört s lábam,
Ülök hát meghitten. |
|
M
Álmomban egy krimóban
egy asztalhoz sodort az élet
egy huszonéves sráccal. |
|
M
Olyan volt mind egy vad gyerek;
's most gondolatba esve,
nyári kalappal kezében
ott az égő nap fényében |
|
V
Ahogy fogynak napjaim,ahogy
fogynak a vágyak,egyre
nagyobbak lesznek az árnyak. |
|
V
Hold fénye cirógatta arcomat,
Ajka számon... szívemben karcolat.
Vágyam éledt megfékezhetetlen,
Súlytalan testem magasba reppent. |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 23. szombat, Bence napja van. Holnap Bertalan napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|