|
 Vendég: 46
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Ha szemed az égre néz,
ott százezer gyertya ég;
de ha bimbókat nézed,
rögtön virággá éled: |
|
 M
A kaktusz szúr, virága szemnek int,
a muskátli vérpiros életre
kelti köddé vált múlt emlékeit,
mit adott, kapott életünk fele. |
|
 Gy.
Nyáron, midőn földeimet szántom
Gondolatim messze elbocsátom :
Meg-meg térnek a kis pacsirtával,
Melly fölöttem szinte szánt dalával; |
|
 Gy.
Elmúltam hetvenegy, felnőttként még nem volt szeretet napja…
De! Sokszor éreztem, hogy elkapott a létem halál-karma…
A messzi égből nem hullott rám áldás és főként szeretet, |
|
 Gy.
Csendes az erdő,
lombok közt kelő
Napnak sugara. |
|
 V
Bénító szeme előtt mindig
az lebegett, hogy tudja dicsőíteni
a nemzetet,Ha csak a fascesra nézett,
vérnyomása emelkedett. Régi kor volt |
|
 V
Búcsúzni nem volt ideje,
Gyorssegély, Őt nem mentette…
Fény felé suhant széplelke,
Átölelte s vitte mennybe… |
|
 Gy.
Öreg vagyok én már,
Fáradt öreg, tétlen.
Küzdés, nyomor napjaiból
Tenger időt éltem. |
|
 Gy.
Kezem melegével
Ébresztgetem szíved,
Kezem melegével
Őrzöm szerelmedet, |
|
 Gy.
Öreg- ember nem fiatal,
Téveszteni sem lehet,
Tisztelet, megbecsülés jár,
Megélt élete felett!
|
|
 Gy.
Mosolygva nézem, mit se bánom
Hogy száz ellenség fenyeget,
A mig csak lesz egy jó barátom,
Ki hiven fogja kezemet.
|
|
 Gy.
Őszi színes levelek,
Arcomba csapódnak… oly’ szépek.
Bősz fergeteg van. |
|
 Gy.
Ami mellett fiatalon elmentél rohanva
most ráérsz megnézni,botra
támaszkodva. |
|
 V
A fák lombja, színes ruhába bújt,
rozsdás tükörképet tó vize nyújt.
Gyöngyharmattal szórja tele a szél,
hullámzó víztükrön játszó napfényt. |
|
 M
a közelgő halál szomorú hangja,
sír fel a boldog lélek
mélyéből a jóslat,
mint korai végső búcsú ígéret: |
|
 M
Nem írtam semmiről,
Főleg nem verset,
Csak elrablok éltedből,
Egyre több percet. |
|
 M
Üres gyomorral Salzburgban sétáltam,
ötvenhét őszén,szeles,alkony tályban
Mellém szegődött,szegényes kis kokott.
szánalmas szemei sóvárgást mutatott. |
|
 M
A világot még
úgy látom mint egy virágos táj
egy isteni bűbáj,
hol még él a lét. |
|
 M
Elsétafikáltunk kicsit az erdőben
Majd találtunk egy rozzant padot… fatőben. |
|
 V
Bár elhagytalak,
de még mindig bennem élsz,
türelmetlenül
kristályos remegésben.
|
|
 M
Téged feledni, mért vagyok képtelen?
Még annyi, sok mindent mondanék, tennék,
Ám két szó elmond mindent, szeretlek még. |
|
 M
Új csillagok kellenek az égre,
Új istenek a kozmosz tengerére,
Sokkal tisztább, sokkal fellegebb,
Annyival istenibb, mint emberebb. |
|
 M
Hagyma mama, Répa papa
konyhakertben laktak,
összeházasodtak. |
|
 M
Létem esője,
Életemnek nedűje,
Gyógyír lenne lelkemnek. |
|
 M
Szépséged gyógyít,
Szépséged megnyugtató.
Maradj még kicsit. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 07. péntek,
Ibolya napja van.
Holnap László napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
