|
Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
V
Warum liegt auf meiner Seele
der eisige Friede? -
mein Seelenschatz ist verloren,
Hoffnungslose Stile.
|
|
M
Hegyek bíborban
Élvezik tavasz estét.
Hegy is megújul. |
|
M
Két hullám közé épp befér a semmi,
s a tarajok közt szellő túrja szét,
az idő közben múlik, s bejelenti,
hogy nincs a pörgő percben hordalék. |
|
M
Hegyeket, völgyeket, dűnéket formázott a szél,
szépsége ékes, mélabús szíveket által ér.
Homokórám pereg, mint a sivatagi homok,
Régmúlt időkre gondolva lelkem fáj, sőt zokog! |
|
V
Sirályokkal énekelek,
Felhőkkel suhanok.
Alattam morajlik a
tenger. |
|
V
Először megláttalak, nem hittem el,
magunkat egy filmben képzeltem el.
Minden és mindenki fekete - fehér
ez a csodás érzés mindennel felér. |
|
M
Jézus a keresztfán kínhalált szenvedett,
feltámadott, megváltott bennünket.
Jézus, a zsidóból
Krisztus keresztény lett. |
|
V
Nekem a húsvét nem olyan mint másnak,
- az én húsvétom az utolsó kenet -
Ami felett a földi elmúlásnak
nem földi élet hoz majd ígéretet. |
|
V
Mikor az ég a földdel összeér, lopott csókban egyesül,
Narancsos fényében napkorongunk, felhők fodrán hegedül.
Mézszínű uszályát gondosan maga köré fonta,
Égi nászát ünnepelve, ragyog, feszültséget oldva. |
|
V
Végtelen nyugalom komfortosan költözött belém,
Ahogy szellő simítá kecsesen szerelmét orcámra,
Nem hinném hogy bárkié, vagy lenne akár az enyém,
Ha mű emóciók hava fed burkot világom porára, |
|
V
Mindenért, mim van…
Jól megküzdöttem érte.
Tálcán semmit sem kaptam.
|
|
V
Ó, ti káprázatos hársfák,
békés, ölelkező dámák,
üde aromátok bódít,
tengernyi méhet meghódít! |
|
V
Húsvét volt,szóltak a harangok,
templomba invitáltak kicsit,nagyot.
Virágot árultak minden sarkon,
szeretet hírnökéül-e szép napon. |
|
V
Gondolj rá
mindig valaki vár itt
Egy vén, öreg alak
ki csoszogva halad |
|
M
Jézus a Gethsemane kertben
imádkozik.
Véres verejtékkel várja a kínt, |
|
V
Már napok óta pléd alatt a Nap,
a sugarai mélyen alszanak,
és alig-alig dereng át a fény,
a felhők vatta-sűrű szövetén. |
|
M
Lelkem reszket, tört a szárnya,
rabmadár lett, be van zárva,
bús a léte, csendben vacog,
meghalt ami benne lakott. |
|
M
Mikor feketébe öltözött....
S, vissza nem nézett...
Valamiképp eltörött...
De újjászületett... |
|
V
Csend honol a homoksivatagon,
bézs dűnék pihennek hallgatagon.
Még bóbiskol a teve is lustán,
az ébredő Nap ámul a pusztán. |
|
M
Itt áll, az öreg és vár
szíve is öreg már
De a lelke fiatal |
|
M
Fölvetem problémámat, Rozi.
Ettől, Te ne legyél, hangosi.
Megizzasztanálak, |
|
M
S amint tovább-tovább visz röpke szárnyán
A kis deák beszédes bánata:
Ritkulnak a pirosló tintapettyek
És hangosabb lesz a betűk szava: |
|
M
Illékony hópihéken táncot járó jégcseppek,
Te még nem is sejtheted mekkorát tévedsz!
Meggyőződésed hamis fátylad,
Mit szemedre borítva kételyt csak benned támaszt. |
|
V
Ne irigyeld másnak fiatalságát,
Mert ő bizton másként is él vele!
Mit is irigyelhetnél lám te akkor rajta?
Az ideje tetszik? Vagy a szabadsága? |
|
V
Ha kezedhez érek,szívem zakatol.
Lelkemben szikra pattan s testem válaszol.
Lángokká válik a mindíg ízzó parázs
s mint szökőkút feltör egy régi látomás.
|
|
|
|
Ma 2025. augusztus 25. hétfő, Lajos, Patrícia napja van. Holnap Izsó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|