|
 Vendég: 43
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
A fény mely szemünkbe, csillogóan árad,
könnyű szellő, bús harmat, sem ostromolhat várat.
Erődöt vagy százat, de pusztaságban házat,
csak ragyogás mely éjt, már soha fel nem válthat. |
|
 M
Elmentél. Ezt látom, tudom
Gyűrű, kulcs az asztalon.
Ajándékok, amit adtam,
levelek, egy nagy halom. |
|
 M
De mégis az volt, kis vadóc,
Ki most eltöpreng mélyen,
Kezében nyári, fess kalap,
Csak tűri, mint hevíti nap, |
|
 M
Gyáva ember ki bújik a föld felett,
Remegve látjátok a mély magában mit rejtett,
Mi követeket küldünk kik már szilánkok, |
|
 M
Elbújva leültek egy padra,
a lány megkapta az első csókot,
jókedvükben összeértek, mindent szabadon hagyva. |
|
 M
Ezzel eltelt az életem, benne a sok rosszal,
Mégis szép volt, köszönetem, tele virágokkal!
Viszek mindent, ami jó volt, legyenek társaim.
Rossz emlék meg maradjon itt, fussatok lovaim! |
|
 V
Ó, drága Ismerősök,
Mind jó barátaink.
Segítene, ha lehetne,
Okos tanácsaik! |
|
 V
Vad fújtatással sziszeg a tüdőmbe
a lakótelep száraz levegője,
a Nap melege hámba foga tombol
az átforrósodott betonfalakból, |
|
 V
Hátamon csorog a száraz verejtékem,
Törölgetem, ez nekem már semmiségem...
Árnyékban meg fázok, ez az ürességem. |
|
 M
Epebetegségtől sárga,
napozástól bőröm barna,
magas láztól piros vagyok,
a hidegtől kékre fagyok. |
|
 M
szabály szerint öttől
kerekítenek felfelé
már száz éve utazom
amióta az eszemet tudom |
|
 M
Vándormadárrá lett a lelkem,
Egy-egy nap százszor elrepül,
Hozzád száll bútól megterhelten
S pajkos, vidám, ha megkerül. |
|
 H
Amikor fiatal az egész világ... s te ifjú,
az összes fa a fényben zöld,
s a gúnár is hattyúnak látszik... te ifjú,
s az összes lányok királynők. |
|
 H
Manapság nagyon sok az okos ember,
aki azt hiszi, hogy mindent tud,
nagyon előnyös a mák és a vadkender,
és minden orvos és minden pap hazug!
|
|
 M
Megvetettem lábam,
Sosem voltam isten,
Kezem tört s lábam,
Ülök hát meghitten. |
|
 M
Álmomban egy krimóban
egy asztalhoz sodort az élet
egy huszonéves sráccal. |
|
 M
Olyan volt mind egy vad gyerek;
's most gondolatba esve,
nyári kalappal kezében
ott az égő nap fényében |
|
 V
Ahogy fogynak napjaim,ahogy
fogynak a vágyak,egyre
nagyobbak lesznek az árnyak. |
|
 V
Hold fénye cirógatta arcomat,
Ajka számon... szívemben karcolat.
Vágyam éledt megfékezhetetlen,
Súlytalan testem magasba reppent. |
|
 V
Indul a két lány sétálni a térre.
Karon fogják egymást, egymást kacagják.
Vajon mit mondanak egymás örömére?
Közben körülnéznek, hogy most kik látják.
|
|
 M
Csillagtalan, fekete éj,
egyedül sétálsz, félj!
Sűrű bokrokban lapulnak,
gonosz kéjencek támadnak. |
|
 M
Éj ül majd az én szememre,
Egyre jobban alkonyul,
Nem csoda, ha bánatomnak
Pásztortüze ki-kigyúl. |
|
 M
Látni mindenki sír körülöttem,
Gondolván,még is csak valami jót
tehettem ebben az életben. |
|
 M
Valaki mégis felkelti a fényt,
hogy megtörje a szívében, a megdermedő éjt.... |
|
 M
Érzem én belül, hogy jó nagy történés lesz itt még!
Persze, fölöttébb bízok, hogy nem szakad rám az ég,
De lehet, hogy egy napon meghalok? Maradnék még… |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 07. péntek,
Ibolya napja van.
Holnap László napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
