|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
Barátod leszek én és a társad
Meglátod,hűségesen szolgállak.
Talán nem gondolod,de megszeretsz
Bennem igazán örömöd leled. |
|
 M
Az évszak tudta, zöldje nő,
s mint határozott, büszke nő,
kendőt kötött a március. |
|
 M
Sorsom az, mely nem nyugvó kezekkel
Mindent, amit szeretek, kívánok,
Lelket ölő keserű méreggel, |
|
 M
Földi lét színterén
változást, örömet,
áldást hord magával. |
|
 M
Az emberek -konstans- fölöttébb képmutatóak.
Mosolyognak, a szemük sarkában látszik, nem ráncos…
Mondanivalója a tőre, képmutatónak |
|
 M
Gondolatom örvénylik és zsengén zsong,
csobban a patakban, forrásban bugyog,
lelkemben a megoldás vágya buzog,
amíg gyomromban bársonyos görcs szorong. |
|
 M
Bíborfény vagy szelíd szívemben
karollak féltőn, ragyoglak csendben.
Míg te tündökölsz én is élek
boldogságom pacsirtával zengem. |
|
 M
Valaki, aki nem is akarja,
lábujjhegyen, álomköntösben
el-eljön hozzám minden éjjel. |
|
 M
A féltékenyekkel az a baj, hogy a hipotézist, tézissé emelik!
Nagy a baj, ha a hipotézis, már eredendően pletyka...
Mert aztán, a féltékenyben az adrenalin megnő, és nem mérséklődik, |
|
 M
Régen láttalak,nagyon régem,
megkeresnélek bárhol vagy
ezen a föld kerekségen.... |
|
 V
Megszokták, hogy vagyok, mindig is jól vagyok,
Ha kell, verset mondok, vagy éppen táncolok.
Én is csodálkozom, Nem voltam még beteg?
Dehogy nem, dehogy nem, nagyúr a fegyelem! |
|
 V
Bárhol jártam,
Mindig vittem,
Lelkem adtam,
Ritkán kértem.
|
|
 V
Egyetlenem, szerelmem, emlékszel-e még?
Mennyire szerettük egymást gyermekekként?
Az élet vihara szétválasztott minket,
egymástól, túl távol kezdtünk új életet. |
|
 V
Tükörképen lép az esély,
Markában a kétely, hamis remény,
Borzong némi önkény,
Vajon mit hoz magával ez a lény? |
|
 V
Több forrásból moccan-loccsan
Sümeg körül a Bakonyban,
kedvét lakta be a kanyar,
széle-hossza végig magyar,
|
|
 M
Rózsás ajkad áthatón sóhajt
túlcsordul bársonyos szíved.
Kábán nézed a fakadó földet,
s szívedben a jövőt építed. |
|
 M
Mit tehet a szegény levél,
Mit fájáról letép a szél,
S hervadtan is ragad tova,
Ki tudhatná: merre? Hova? |
|
 M
Élet-fakultan kukáznak, az éhes csavargók,
Keresem köztük, múltbéli ismerősöket!
Együtt nőttünk föl, várom hangozzanak igaz szók |
|
 V
Figyeltem a napot,lassan ereszkedett
Lefelé,vörös koronája,a horizont legszebb
Látomása. Ő az egyedüli kinek az elmúlását,
Az újjá születését az egész világ csodálja ! |
|
 V
Képzelet az író legdrágább kincse
szavai az erdő büszke szarvasa,
fájdalmasat is olyan szépen leírja
hogy az olvasó örömmel olvassa.
|
|
 M
Démon,
kedves,
boszorkány,
égi angyal, |
|
 M
Hosszú nyár után beköszöntött az ősz,
hirtelen jött és nem időz,ez a legszebb
ideje az elmúlásnak,sárguló falevelek
búcsút intenek a nyárnak... |
|
 M
Földet lépéssel nem méregetjük,
Tépni virágát amúgy se kell,
De a csizmánkkal lökjük, tereljük
Tőlünk el, tőlünk el. |
|
 M
Szeretjük őket, a szívünkben is élnek…
Szeressük öket és semmitől nem félnek. |
|
 V
Mikor a szerelem tombol, féled a lányt;
lélegzetvételnyi szünet - nélküle
egyenesen árulás! Virágodat
csokornak képzeled, aki szépségével |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 08. szombat,
László napja van.
Holnap Emőd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
