|
 Vendég: 35
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
.jpg) M
Együnk, igyunk, vigadjunk, vidáman várjuk az újévet,
Boldogság uralja szívünk, ne érezzünk ürességet!
Számoljuk a perceket, poharaink pezsgővel telnek.
Koccintunk... újévet köszöntünk! Karjaink ölelkeznek. |
|
 M
Eljött! Ma vége az évnek,
Ma vége az évszázadnak,
Ma vége az évezrednek,
Most vége, mi volt mindannak. |
|
 M
Nagyok örökös sorsa ez,
De majd a tömegek elmondják
Maguk, szerelmük mit jelez. |
|
 M
Egy nap azt vettem észre,
Boldogság van mindenki szívében.
Burjánzott a szerelem,csak egy
Szó volt:szeretlek kedvesem ! |
|
 M
Verseidben zene vagyok,
s hegedűd, egy régi tokban.
Hogyha szívből szól a dalod,
lelkem mindig megríkatod. |
|
 M
A patak két partján hol fák,hol bokrok,
sárguló levelekkel intenek már.
Szeptember vége,őszi táj szépsége
idézi nekünk.,hogy elmúlt a nyár. |
|
 H
Kiradíroztam megint egy esztendőt,
a naptáramban fogynak a szereplők,
jaj, annyi barát, s annyi óra ment el,
a jussul ide hagyott félelemmel. |
|
 M
Ha ujjal mutatsz a Holdra,
kezed elszárad holnapra.
Ne nézz a sugárzó Napra,
szemed világát kaparja. |
|
 M
Aki többre vágyik, az olyat és azért tegyen,
Akinek meg az jó, ami van, semmit ne tegyen…?
Most van itt szilveszter, kis pohár, korty pezsgőt nyeljen! |
|
 M
Hízik a selymes takaró, befedi tájat,
Fák sem csupaszak s nem fáznak, kaptak hósálat.
Szeretem a telet, csodálom a szépségét,
Gyermekként is szerettem... már az lennék ismét? |
|
 M
Homály dereng hegy-völgy felett,
Varázsos, játszi őszidő;
A természet meg sír, nevet,
Mert félig langyos, hűvös ő. |
|
 M
Rögtön éjfél, most csak mulassunk és vigadjunk, bontsunk pezsgőt,
Szeretteinkkel kívánjunk jókat, vigasztaljuk esendőt!
Az újév szele majd elfújja a múlt, romlott élet bűzét,
Jő az újév, és majd visszaadja az emberi lét tűzét. |
|
 M
Ma egész nap én csak erőlködtem
de estefelé mégis rájöttem,
egy kicsit meg is ütköztem
s magammal békét kötöttem. |
|
 Sz
A hó már betakart mindent,
Az utcán ballagok,lépteim nehezek,
Húzzák le fáradt testemet.
|
|
 Sz
Bársonyos hótakaró szendereg a fagyos földön,
nézd, hogy mosolyog, biztos édeset álmodik!
Csendesen nézem őt, hagyom, hogy elbűvöljön,
|
|
 Sz
Ó,mily sok kínt,fájdalmat szenvedést megélnek,
Ők,akik mindennap az utcákon tengődnek.
Hajléktalanok,mind koldulásra szorulnak,
Meleg ételhez bizony nagyon ritkán jutnak.
|
|
 V
Este van, este van, nincs a fának lombja,
görcs állt egy órája mind a két karomba,
görcs állt a nyakamba, görcs állt a lábamba,
pedig e nyavalya igazán várhatna!
|
|
 V
Mindezt nem kell megtagadnom, majd jövőre kezdem,
Csak előbb jön a szilveszter, azt jól át kell élnem.
Lassan sötét el is kezdődik, feltekintek az égre,
Azt gondolom, újév lesz mire ennek az éjnek vége.
|
|
 V
A hit ragyog rád is, ha órád mind gyászol,
A jóságos fény ő az élted egén;
Bár hittem a célig, de már a spirálból
Nem leltem kiútra, mert tévedtem én. |
|
 Sz
Nem szeretek búcsúzkodni,
Vele együtt szomorkodni,
De most mégis időt kérek,
Jó egészséget remélek!
|
|
 Sz
A hit világítja sötét óráid
ő az életed jótékony fénye;
gondoltam, eljutok odáig, de
eltévesztett a tévút ösvénye.
|
|
 Sz
Éjfél után az újév lassan, tántorogva indul,
Sokat ivott, de megy már előre… így még csak vidul.
Még csak a járdán oson, dülöngélve, félve,
Majd’ előtűnik, egy sikátorból… egy évre.
|
|
 V
Ma, ezen a hatalmas Glóbuszon,
szokatlan csend van minden hajlékban.
Mindenki jobb lesz, ezen a napon,
és Krisztus van minden gondolatban. |
|
 Sz
Próféta, megváltó, vagy csak maga a szív,
mely örökké a szeretet, forró lángjában ég!
Nem hagyja, hogy kialudjon, egy szikrája sem,
mert táplálója megtalál, és örökké ÉL bennem!
|
|
 Sz
Ma már ritkán fordítok
de írom a betűket,
ha viszket még a fejem
fogdosom a t(..... ).
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 08. szombat,
László napja van.
Holnap Emőd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
