|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
A reményünk, oly’
Nagy fegyver, túlélésben.
Álmok altatnak. |
|
 M
Korina volt a neve,kibontott haja leért a földre,
Ott állt előttem anyaszült meztelen vérem felszállt
A fejemben,kreol bőrű teste,olajtól fénylett, illata
Szédített,szeretkeztünk hosszan bírtuk az iramot
Egyszer csak az ajtón valaki hangosan kopogott ! |
|
 Sz
A ma, a jelen,
Az, amiben élned kell.
Múlt, jövő? Rejtély…
|
|
 M
Szeretsz lenni velem,
vállamra hajtani fejed,
és mikor rám nézel,
csillaggá válik szemed |
|
 M
A falu felől jött vígan
Kutyával pár gyerek,
És megtorpantak hangtalan
A kismadár felett. |
|
 M
Mély hóra esik
Vadul sűrű hóesés.
Tombol, hideg dühöngés. |
|
 V
Jordániának csodája Petra,
Ahol szamárháton mehetsz kőr útra.
Az út nem lehet hosszú,csak kurta,
Mikor a hőség elér a legmagasabb fokra. |
|
 V
A jeges hajnalok köd-gomolyában reszket még a reggel,
Te meg csak ülsz hókupacon és bambulsz, sehová... merengel.
De ha meghallod az első aknarobbanást… fel derengel. |
|
 M
A dalbéli kocsis ostorát dobta el – hova légyen!
Krisztust emlegetvén havas versztáktól tébolyodott…
Ütve-verve lovat, felhevülhetett volna ő éppen,
Ámde szíve is volt, őket nem verte, s így – megfagyott. |
|
 M
Zimankóban, hóesésben,
etetőben fázós cinke.
Tolla borzolt, hó belepte,
magot keres, csipegetne. |
|
 M
Nehéz bántalmak égető
Könyűje forr szememben,
míg olthatatlan gyűlölet
Szikrákat szór szivemben! |
|
 H
Asszonyok hosszú sora
lassú lépésben haladva,
megy a sivár sivatagban
éhesen, szomjtól kínozva
|
|
 V
Fájdalom sír, üvölt, ordít,
Elégedetlenség hódít,
Valós, valótlan érzések,
Népeket megszédítenek! |
|
 V
Nem jó most így egyedül,
nincstelen érzés itt legbelül,
hallgatag nesz nem felel,
aggódó szívem mérlegel. |
|
 Gy.
Pénzt szerezni nem nehéz,
amit munkáért kapsz, kevés,
ha szerencséd van, többre mész,
zsarolni vagy hajlongani vagyont érsz. |
|
 Gy.
Kenyeret habzsolni? Még ilyet!
Oszlassunk el minden tévhitet!
Mókusnak, hidd el, ez nem való,
nehéz, és piszokul hizlaló! |
|
 Gy.
Fegyvert nem is láttál,
Itthon csak kapáltál.
A muszka meg csak úgy fegyvert fog rád,
Ijedelmemben tátva marad szám... |
|
 Gy.
Kúsztunk, farkunkat behúzva, mint a kutyák,
Fel az égre emelve a döbbent pofát:
Vagy a mennyekből sújtott le ránk egy ítész,
Vagy a világvég jött el, és billent az ész, |
|
 Gy.
Szürkéssárga kis madárka
a fehér havon fekszik,
a szemecskéi lezárva
lábai égnek állva. |
|
 Gy.
Sivár, oly’ jeges a Tél-tábornok lehelet,
Átjárja, fáradt, elveszett, fagyott testemet.
Oly’ nagyon bánatos vagyok, hull a sós könnyem,
Mert, mit a sors rám rótt, nem viselem egykönnyen. |
|
 Sz
Munkát kaptam, dolgozni kezdtem,
Szólt a főnök, hozzá siettem.
Rohanva elcsúsztam,
|
|
 Sz
Átölelem én a pillanatot és remegve kérem, hogy engem
Ölelésben élni hagyjon, dideregve túléljem szürkületem!
Erre az oximoron eredetiségre vágyok… ez életem!
|
|
 Sz
Isten veled hát tünő ifjúságom,
Ha meg kell lenni, ám hát hadd legyen!
Ha itt az óra, mért tartóztatnálak,
Hogy el ne hagyj még, mért könyörgenem.
|
|
 Sz
Fönn van a szép új függönyöm,
egész nap nézem, bűvölöm,
leheletkönnyű, hópuha,
akár egy lenge tollruha.
|
|
 Sz
A napnak lassan vége,leszáll az este,
hideg,zúzmarás lehelet száll mindenre.
Lassan fehéredik az utcák kövezete,
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 08. szombat,
László napja van.
Holnap Emőd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
