|
 Vendég: 110
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 V
Álomszép ez a csodás Világ
Évmilliárdok hagyták miránk
Tengernyi idő marta,csiszolta
Mire e varázslat megszületett |
|
 V
Látod a tisztaság, zálogának kincsét,
repülsz a kikelet, lankadó gerincén.
Álmodod álmaid, vágtelen sorát,
hallgatod a mennyország, folyton zúgó hangját. |
|
 V
Te hitted..., hogy az idő meg fog bocsátani,
és kínlódásunk beteljesülést nyer majd?
Mélyen belénk furakodott a szomorúság,
ami könyörtelenül szét akar minket választani.
|
|
 V
Virágok nyíltak az útszélen amerre jártam,
daloltam ifjú boldogságomban.
Nem törődtem azzal,hogy a világ kerek,
nekem lapos volt,és néha meredek..... |
|
 V
Nem vagyok bűnöző,
bűnöm az, hogy élek,
Anyám vétke miatt
a biológia |
|
 M
Ott belül énekelt
csodás dallamot
Lelkem felrepült
el kápráztatott |
|
 M
Hirtelen, futva tűntek el a fiatal évek
De érdekes, én az óta is magammal vagyok.
Láttam én, hogy véglegesen futásnak eredtek, |
|
 M
Hányszor és hányszor álltunk zászlók
alatt
büszkén, szépen, fényesen. Fehér
ingben,
|
|
 M
Így múlt el, mit éreztem magam iránt,
a kétely –
Roppant nyájas lett velem most mind, kivált
a tréner… |
|
 V
Elindulnak a zöld hasú fák,
meghajlott törzzsel menetelnek.
Roskasztó terhű évek súlyát,
por lepte álmokat cipelnek. |
|
 V
Lassan lassan megszületett
Ez az ezer egyszerű kis vers
Csak így írom le a verseimet
Olvasója könnyen megértse |
|
 V
„Itt most több dolog elhangzott…”
„Vagy igaz, vagy nem…”
„Egyrészt… Másrészt…”
„Meg kell hagyni…” |
|
 V
A vágyam, lehetne szél és mindenhová eljutna,
Néha leverhetne egy kandelábert, a butuska,
A lelkem vele lenne és én szelem, el nem futna... |
|
 V
Tudom, hogy vén vagy, ámde bölcsebb is,
persze mit ér a büszkeséged már,
gyönyörű női szépséged ha kincs,
mítoszként csillog, mint a napsugár. |
|
 V
Virágoskert színpompában, rózsák illatával,
Komponáló halk ritmusok szívem balladája.
Tó tükrén játszik, nádason szellő lengedez,
Nyugalom lelkemben, festőit alkotott a képzelet. |
|
 V
De léteznek még a kis költők is,
kik egy évkönyvben sem kerülnek,
és e kis költők alkotásai
gyorsan feledésbe merülnek. |
|
 V
Mily’ csodás érzés az,
Mikor a szív bizsereg, hevesen dobban,
S a szerelem lángja lobban.
Hagyd, had uralja elméd, |
|
 V
Lázban égek, forró lázban,
Repülök a fénysugárban,
Csak ne húzna vissza a Föld,
Ahol bűzös, mocskos a köd! |
|
 V
A kis pad felé lépegetek
pár lépés aztán odaérek
Körülvesznek esti fények
ahogy lassan lepihenek |
|
 Sz
Hagy már abba, kérlek, Babi!
Hányszor kell még elmondani
ugyanazt a szöveget?
Nem vagyok az ölebed,
|
|
 V
Gyönyörűség éjjelén, rám ragyog a fény!
Alakod gyémántján, tündöklik az éj.
Látlak drága tündér, csodálatos lány,
megtalállak egyszer, ma hajnalban talán! |
|
 V
Istenem... milyen nagy szerelemre voltam képes,
- Jusson eszedbe a főiskola -,
Hány nemes költői ritkaságban,
dicsőségek... kockázatok lobogójaként lángoltam.
|
|
 V
Úgy elmúlik az élet
Mint nyíló virág, ha szirma lehull
Szép volt, káprázatos, sokszor ámulatba ejtő,
|
|
 M
Ma egy csendes esős nap van
enyhe, komor, s mégis derült,
borulást áttöri lassan
a napfénye, ha felhevült. |
|
 V
Senkit nem érdekel, hogy mit írok,
Írok így hát, magamnak.
Senkit nem érdekel, mit gondolok,
Gondolok hát, magamnak. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 08. szombat,
László napja van.
Holnap Emőd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
