|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
.jpg) M
Míg szárad ruhája,
Nálam lesz dárdája...
Asszonya úgyis csak lármázik... |
|
 M
Semmi vész! Lett újabb öröm,
Teremtőmnek, megköszönöm!
Itt vagytok Ti, Írótársak,
Része, óriás Családnak! |
|
 M
Lépj hajlékomba
Jézus urunk
Áld meg asztalunk
fényeddel |
|
 M
Édesanyám muskátlis ablaka
Szeretettel kirakva-kirakva
Az én babám csókot lopott alatta
Szeret engem soha nem tagadta. |
|
 M
Most én nézek utánad, mint Te akkor,
mikor eljöttem!
Sorsod vajon jóra fordult?
A "miért" fülemben most is zakatol! |
|
 M
Könyv!?
Tudás csírája a könyv.
Olvass hát!
Lehet meséskönyv. |
|
 M
Az Ősz, a gyönyörű színeivel,
mindig meghat, szerettem,
azt mondják, az elmúlás jele,
majd, úgyis elmegyünk a vég fele'. |
|
 V
Hamis a lány,az volt mindég,
Mosolyába száz ördögség.
Szemeiben varázslat ég, övé
Leszel,mielőtt ráeszmélnél ! |
|
 V
Semmi sem olyan gyönyörű, mint a varázslatot vonzó erdő,
olyan mint a lélek... a falevelek imádják árnyékos titkaikat,
és sehol másutt nem tudsz úgy elveszni,
mint a keskeny ösvényein... hol a zöld boltíve megbabonázza a szemeket. |
|
 V
Beszélget a sok levél,
Míg pörögve földet ér,
Oly jó volt ott fenn a fán,
Üde zöld-szín nyoszolyán. |
|
 Sz
Csodáltam a tenger vad haragját,
Szerelmem nyugtató pillantását.
Távoli hajók vitorlát bontva -
Szél röpítette, habokat hordta.
|
|
 Sz
Húztam magammal a bánatot,
Mint ökör az ekét, mikor szántott,
De ágaim lágyan; törzsem körött
A földön, nem karcolt, csak söpört.
|
|
 Sz
Atyám, oly nagyon hová siet...?
Jöjjön, meggyónom bűneimet!
Nem akar a férjem...
|
|
 Sz
Egy cseppben a tenger, simogat, megver,
Nagy utat jár be, nap sugarán fel,
Majd lehullva éltet,
Útja soha nem ér véget.
|
|
 M
Naiv hitem ára
testem pusztulása,
fájdalmak, szenvedés,
halál óhajtása. |
|
 M
Havas táj, vagy meleg, vagy egyik sem csak tavasz,
hamar megtanultam, hogy te még nem itt tartasz.
Megmaradsz a fénynek, átjár minden lélek,
gondolatok szálltak, jöttek megérzések.... |
|
 M
Képeiben az ősz olyan, mint a múló szerelem,
nyárias homlokán a legendás időkből felsejlik
egy festett szent lány, mit az ismeretlenség alkotott, |
|
 M
Egyik sem számít a végre,
Mi lesz a következmény?
Pedig gondolható lenne,
Nem lesz egy főnyeremény! |
|
 M
Szorongok, ám mégse félek,
fájdalmat őriz egy ép seb,
s kímélhet holtig a sorsom,
ösztönöm akkor se téved. |
|
 Sz
Fénytelen nappalok...
Álmodni jó... hiú remény?
Nappal szeretetben szegény.
|
|
 M
A szavait nem próbálom összeilleszteni - félek,
hogy átalakítanám gondolatokká és a gondolatot vággyá,
mert bolondosan lázadók a saját szavak kimenetele,
egyfajta alárendeltség... én ilyen vagyok, csak hívlak. |
|
 M
Mit hoz majd a holnap félve kérdem,
Rőt levelek lassan földet érnek,
Napsugár még hint rájuk világot,
Nézem, érzem, én sem vagyok távol. |
|
 M
Sárgulnak, fonnyadnak a levelek.
Mezők s rétek tarka ruhát öltenek,
Friss ugarok felett verebek repdesnek,
Apró bogarakat röptükben szedegetnek. |
|
 M
A legénynek ez nem volt új csak félt,hogy
a fejét veszti,ha a király megtudja, az ő
lányát egy senkiházi istálló fiú csábította |
|
 Sz
Érdekből, még a
Gonoszt is átöleljük.
Szakmaiatlan.
|
|
|
|
Ma 2026. augusztus 08. szombat,
László napja van.
Holnap Emőd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
