|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Szőke Tisza az Alföldön kanyarog,
Bizony élnek Kanadában magyarok.
Lakik ott sok derék legény, szép leány,
Valahol a Hudson-öböl tájékán. |
|
 H
Ülünk a családdal az udvarban és együtt nézzük az esteledő eget,
Azt bevonja tejüveg-szerűen a sötét, így már mi nem látjuk felleget…
Ülünk a családdal az udvarban és együtt nézzük az esteledő eget.
|
|
 H
Ma már nemlehet tudni, honnan fúj a szél
mert egyik nap zord, sötét fellegeket kerget,
néhány óra múlva, csendes húrokon zenél,
mint, aki minden megszokottat elvet. |
|
 Gy.
Május van, tavasz van,
májfa virul a kertben.
Aranyeső esik
éppen ebben a percben. |
|
 Gy.
Mint a tükör előtt a vén kisasszonyok
úgy nézik magukat a vízben a füzek.
S a fanyarkedvű, vén pásztor az ősz,
bús felhőben rakott csípős füstű tüzet. |
|
 Gy.
Holnapután, ha a mérlegen állva
súlytalanul viseled, mit az Úr
rád kiszabott, belehullsz a homályba
és tovatűnsz puha-nyomtalanul, |
|
 Gy.
Tarló, tarló… óh, de szépen nyírt búzatarló!
Magyarok szeretik a kenyeret,
Jó, ha tudnak… ehetnek eleget.
Tarló, tarló… óh, de szépen nyírt búzatarló!
|
|
 Gy.
Tiszánk, ifjú folyónk, e nyári estén
Halkan susogja régi bánatunk.
A Nap bucsúzik. Tört örömre festvén
A messzit; és az Éjfa rám borul. |
|
 Gy.
Világomon pofátlan ördögök
mohón pörölnek egyre-másra, zordan,
vigadva földi koncaik fölött,
vadul tiporva lelkeink a porban. |
|
 Gy.
A háború, a lélek és az ész végzetes megrontója.
A háború a mentális egészség súlyos lerontója…
A háború, a lélek és az ész végzetes megrontója. |
|
 Gy.
Megáradt a rest, magyar Tisza,
Vize Lajtától Oltig szalad.
Ujjongnak a ludak, a gémek
S azok a rabló, azok az ősi
|
|
 Gy.
Hová repült az éledő románc,
mivé foszoltak esküvéseink,
a szombat esti lenge báli tánc,
vajon hová szelelt a léptein? |
|
 Gy.
Jézus! Egy sorozatvető egy már félig ledőlt emeletest lekupacolt! Tőlem kéz háznyira elpucolt…
Atya Isten! Egy vadászbombázó telibe kapta a panziót… Tőlem száz méterre ledöntötte, mint legot…
Akkor már olthatom el a gyertyát? De akkor, hogy kapják telibe a gyertyát… |
|
 H
Áll az idő, csak én megyek,
visszanéz a táj,
Sáros cipő, rajta hegyek
szürke pora fáj. |
|
 H
Forr a hullám, partja szakad,
Zúgva rohan, útja szabad;
Remeg a föld félelmében
Vészt várván, — |
|
 H
A délelőtti fények ostromolják
a hajnal itt maradt lehelletét,
ölelgetéseik varázsa jár át,
a vérerem megannyi szegletén. |
|
 Gy.
Mikor egy szegény pápa
rabló kézbe kerül,
kulcsot adott a gyáva,
tégy jót míg felderül! |
|
 Gy.
„Béka vagy, csupa ránc, a bőröd hitvány,
Ezért is – szólt Kígyó – dideregsz nyilván…
Eső jön… Tudod, mit?... Lenyellek, kislány!” |
|
 Gy.
Világom egyre-másra, tétován
borong fiának ócska trükkjein,
haragja bárha néma még talán,
de fellegében Isten óva int, |
|
 Gy.
Az arrogáns és buta
Háború tapos mindent, mi jó!
Rendet kell vágni… |
|
 H
Ágyamon fekszem gondolatokkal.
Régi,beteljesedett kalandokkal.
Nézem a fényes csillagokat,amik
Elvarázsolták szép álmaimat... |
|
 Gy.
Kit én imádok, mindent rejt magában,
Mindent legyőz, mert mindennél nagyobb,
Ez gyógyít, éltet, biztat, fölmagasztal
S mint hajnalcsillag, büszkén felragyog. |
|
 Gy.
A nap, hogy reggelente kél,
Reményem megújítja,
S amíg pihenni meg nem tér,
Az él, mint virág-nyitja; |
|
 Gy.
Búgva zakatol a cséplőgép, kicsit tán' mélán,
Ömlik belőle az érett búzaszem, tán’ léhán…
Virradatkor kezdték a kaszások és indult a gép,
Mélabús hangján az óta is, csak muzsikál a gép. |
|
 Gy.
Mögötte jött az áradás, dübörgve
ragadta mélybe falvaink, nyomát
csupán a fagy csikarta tél kereste,
hogy újra dermeteg karolja át. |
|
|
|
Ma 2025. augusztus 02. szombat,
Lehel napja van.
Holnap Hermina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
