|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
Nem azért írok verset, mert fontos,
Gondolatokat tolmácsolhat.
Nem azért írok, hogy költő legyek,
Nem szeretem a saját verseimet. |
|
 Gy.
Emlékszem rá, emlékszem rá,
A ház, hol szült anyám,
Kis ablak, melyen át a nap
Beleskelt reggel rám; |
|
 H
Csupasz a föld, csupaszak az ágak,
hosszú az éj, sötétek az árnyak.
Alszik a világ, néma a vidék,
muzsikál a fagy, szállnak a pihék. |
|
 Gy.
Megannyi század elvonult peregve,
viharjaik között reményeink
bohó szelük kalandorul kikezdte, |
|
 Gy.
Nem is gondolnád hogy milyen gyorsan ér ez az egész itt véget
ma még volt bársonyos üde hajnalod
ám a nap majd a vérével festi meg alkonyatkor a földet
és ha az utolsó csepp vérét is ráhullatta majd a béna fákra |
|
 Gy.
Nyájban a fekete szőrű bárány
Mindig csak gond és hátrány. |
|
 Gy.
Egy lovat vert egy ember a Tiszánál,
Szelíd sömlyék közt, borús ég alatt.
Szegény, vert állat nyerített s a száján
A hab fehérlett és a gondolat |
|
 Gy.
Kint dér ül, s duzzadnak a mohák,
kopasz fán apró veréb gubbaszt.
Február van, a tél közepe,
víg táncát ropja, bíz' jól mulat! |
|
 Gy.
Nem tudom mi lesz, sorsunk együtt rosszabbnál is, egyre rosszabb,
Olyan, mint egy elöltöltő puska egyre csak kanócosabb.
A nagymester meg itt ólálkodik, ő egyre csak kaszásabb… |
|
 H
Kertemben kapáltam,
madarakat láttam
az öreg körtefán
pihent egy kakukkmadár. |
|
 H
Reggel, fa alatt fagyott verebet
tépett a kutyám és napsütött
nyári tornyok alatt most sárban jár
cifra lábakkal, legény a lány után; |
|
 H
Minden reggel megfogom kezed,
másikkal botra hagyatkozol,
majd elmegyek sétálni veled,
hisz nem magányra vágyakozol. |
|
 H
Van úgy, hogy álmaid hiába is szövődnek,
leomlanak varázsaik, ha kél a Nap,
rohannak egyre-másra csak csupán az évek,
nyomukban életed virága elszalad. |
|
 H
A Galamb-forrásnál lakott,
Hol út nem is vezet;
Cselédlány volt, nem méltatott,
És ritkán szeretett |
|
 H
Vártalak tégedet, akkor mikor lent voltam vagy fönt,
De eredmény nem volt, mert szerencse ide nem köszönt…
Vártalak tégedet, akkor mikor lent voltam vagy fönt. |
|
 Gy.
A napsütötte, nyári reggelek
megostromolva méla lelkemet,
ölelnek át, karolva egyre mind
a színeik, s az illatuk szerint. |
|
 Gy.
Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók. |
|
 Gy.
Metsző hideg suhant át a táj fölött,
mindent betakartak a hamvas havak.
Egy kósza fény a tar fák közt átszökött,
lágy selyme közt vígan szálltak a vadak.
|
|
 Gy.
Kis bódékbol fagylaltot, virsliket árultak
szemtelen legyek százai szálldostak
Zivatart igért,a sűrű,fülledt levegő,
megváltó menny,most csodatevő. |
|
 Gy.
Tombol a nyár, melegét leterítve ma bőszen a tájra,
tikkatag állnak a fák, levelüknek a tánca se lebben,
szomjas a föld, repedezve a kérge ezerfele várja
ég fele nézve a hűs özönét az esőnek erősen. |
|
 Gy.
Van, mikor hiába magyaráz a tudós,
vagy bizonyít egy sereg szemtanu,
vagy amit nagyon régen jövendölt egy jós,
kinek jóslata egyszer sem volt kamu. |
|
 Gy.
Tavasszal néha, mintha újra ifjú volnál,
hirtelen haraggal felhorkansz, megvadulsz,
felkelsz betegágyadból s pezsgő
kedvedet holt tájainkra öntöd. |
|
 Gy.
Nézd, mily festői a naplemente,
úgy elkápráztatott, ahogy ment le!
Fájó lelkem, hogy szomjazott érte,
mondd, te éltél már át ilyen szépet? |
|
 Gy.
A házak éji félhomályban,
Csupán fenyőfák meredeznek,
Az égen fényes csillagképek,
S a hold banánra emlékeztet. |
|
 Gy.
Ücsörgők az asztalomnál és írogatom sorban a műveket,
Köröttem tömeg nem hempereg, emberek a fityfenében vagytok?
Itt csak oly vagyok, mint utas, ki lekéste a MÁV-vonat műveket…
Egyedül a peronon, de azért fecnire kicsi művet írok. |
|
|
|
Ma 2025. május 16. péntek,
Botond, Mózes napja van.
Holnap Paszkál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
