|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 H
Vagyok-e én kovácsmester, ki szívünket egybe kalapálná?
Vagyok-e én mesterkovács, ki a csókunkat kikalapálná?
Vagyok-e én poeta natus, ki szívét adja az íráshoz?
Vagyok-e én poeta doktus, ki eszét adja újdonsághoz? |
|
 H
Hívtalak,
kínáltam csodás fényeket,
nem jöttél,
közöltél rideg tényeket. |
|
 H
"Egész pad lényem belekábul"
oly szép mi szemem elé tárul!
A rőt színben hulló levelek,
mint az őszi legyek, peregnek. |
|
 H
Tombol a univerz,
fellegek egymást kergetik,
takarják a holdat,hol a vonzó erő rejlik. |
|
 H
Egyszer volt, máskor nem,
egy szemtelen ember.
Jelleme nagyon is szemes,
mindenkit sértegetett, |
|
 V
Nagy úr a kény e balga földtekén,
de hát hiába, mert vagy ő vagy én
veszünk e harc során balul csak el,
a többi senki mást nem érdekel. |
|
 V
A kis kertbe este ki-ki üldögélek
ott simogat engem a friss nyári szellő,
a magasba most, én oda fel-fel nézek
hazafelé úszik egy kis bárányfelhő. |
|
 V
Kedvenc könyvem olvastam, vagy százszor,
és minden mondatát jó néhányszor.
Mint a napsugár, szívem csókolta,
mint szelíd szél, lelkem simogatta. |
|
 V
Zúduló zivatar
Áztatja földet, füvet, fát.
Kitisztult levegő.
Sűrű párafelhő |
|
 H
Két aranyborjú, most még Jézabel:
próféta jobb sorsot nem érdemel?
Nábót kertje furcsán gazdát cserél...
Jöjjön már a tűz, vagy tüzes szekér! |
|
 H
A bemutatkozás meglepett engen,
mosolyod túltett mindenen,úgy éreztem
beléd szerettem.... |
|
 H
Ugyan mivé foszolt a régi vágy,
szerelmeink hová peregtek el,
vajon miért nem él velünk tovább,
nyomát takarja hamvadó lepel? |
|
 H
Dermedten állnak a halotti csendben
Fekete nyárfák fülledt ég alatt.
A csillagok szeme szikrázva rebben,
A Tisza mély opálja hallgatag. |
|
 H
Épp kigyúlt a tűz a horizonton,
e csoda láttán lelkem kibontom.
A Nap bújócskázik, ég a vágytól,
nézd tekintetem, én mindent látok. |
|
 H
Bajban lehet némi bú vagy báj? Borban meg lehet netán bú vagy nagyobbrészt az báj?
Lelkemet, szeretettel mindenkinek adom, én szeretettel, a lelkemben lakom.
Ha okom van vigadok, de föltétlenül bájjal, közben akár azonosulok, mással. |
|
 H
A holtak álma
Életük titkos vágyakozása.
beteljesülés a mesevárba.
öntudat király az uralkodó, |
|
 H
Nézd! Nyílik a rózsa a díszes kertemben,
míg hullik a földre a szilva épp csendben.
Fürgén szórom az évelő új magvakat,
mert a már idős Őszanyó erre baktat. |
|
 H
Ős meséi lengedeznek
boldogabb időknek,
lelkeink kivérezettek
és kerékbe törtek. |
|
 H
A Tisza kérésze
három évig lárva,
sokáig készül fel
pillangó korára... |
|
 H
Nem tartok -mint színésznő- sem férfi, sem női célközönséget.
Azonban igyekszem, hogy magamban legyek elégedett,
Mert az ad erőt, energiát… magabiztos lelki lényeget |
|
 H
Tavaszi reggel
érzem bőrömön a sugarakat,
fátyolfüggöny takarja előlem
a színes tavaszi virágokat. |
|
 H
Csend
delel
bóbiskol |
|
 Gy.
Ma is úgy van, mint régen... emlékszem, „királyok” gőgje vezeti bajba hazát és népem.
Ha a „király” elindul, még nem adta föl, csak szövetségeseit keresi föl.
Gond még, hogy a regnáló „királyra”, az isteni kegyelem, hogyan száll át rája. |
|
 Gy.
A Tiszának kies partján
Járok én szép rózsám után.
Tisza! Tisza! mond meg nekem:
Szép rózsámat hol keressem? |
|
 Gy.
A nyár elontja fényeit, bogozva
az éjszakákon át szerelmeket,
hunyorgva küldi szét a csillagokba
a földi léttel áradó jelet. |
|
|
|
Ma 2025. május 16. péntek,
Botond, Mózes napja van.
Holnap Paszkál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
