|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
 M
A boldogság olyan,
mintegy kép, amelyet önálló pontok alkotnak.
Kicsi színes pontok, |
|
 M
Olvasom a verseidet,
s könnyes két szemem,
nem vagy, egy hang messze figyel,
ezt már nem szeretem! |
|
 M
Ablakomon kacsingat be az arany félhold,
pulzáló parányi csillagok, a ragyogó fény,
mélykék, úszó felhő, ami lágyan áthalad,
bársonyosan, titokzatosan, éjszaka csendjén.
|
|
 M
Egy embert, akit erdei hajléktalanná tett az élet,
Már, nem igazán érdekli semmi.
A sors ilyen kegyetlen volt hozzá, neki biz' ez a véglet! |
|
 M
Most éppen boldog karmester,
tekintetében láng, átszellemült.
Benne él a zene- érzem,
szinte lélegezik, beteljesül. |
|
 M
Oly korban élünk mi, amikor
égi tejút ad nekünk hitet
ezt ne vedd el tőlünk Istenem. |
|
 M
Folyik mechanika, elvagyunk benne,
Műszak cserélhet műszakot.
Kattog a motor, sül a tojás,
A gyerekszó talán túl hangos. |
|
 M
Nem kérem én szerelmedet,
Most biztos fészke látszik annak.
És nem írok menyasszonyodnak,
Hidd el, féltékeny levelet. |
|
 M
Nem értelek miért teszed,
mondd ekkora az egód?
Te jó ég és most mit tegyek
adok Neked egy legót... |
|
 M
Nem fáj már úgy, a múlt, a volt, a nincs.
Borongós ősz van, fáradt-kék az ég,
esőre áll, ma furcsán fojt a lég,
arcomba hull egy őszes, lomha tincs. |
|
 M
A hit hasznos dolog
látó urak szerint; |
|
 M
Orgonavirág
Nyílik, gyönyörködtető.
Temetőben szép. |
|
 M
Hegedű szól halkan az éjszakában,
csendben bóbiskolnak a csillagok.
Hallgatom csak ebben a vén magányban,
messze járok már, -rég nem itt vagyok... |
|
 M
Számol az ősz, ma a szél a fogó,
megpirosulgat a csipkebogyó,
érik az mag, vele jó, ami jó,
burka szakadva lehull a dió, |
|
 M
Nevetett a hold, ezüstjét szétszórta,
feledtem a rosszat, gyermek voltam újra.
S ez nem egyszeri mese, az angyal anyám volt,
örökké emlékszem halk, szelíd szavára. |
|
 M
Érzed az élet illatát?
Látod ott fenn a csillagot?
Ne bánd az ében éjszakát,
nézd csak, a Hold ma rád ragyog! |
|
 M
A szarka csacska, cserregő mesemadár,
a meséből agyamba szállt.
Nyelvtörő mondókát gyakoroltam rajta, |
|
 M
A tenger üvöltésében az ének,
a világ harmóniáiban a lárma,
felhangzik egy tiszta dallam
a zizegő nádszálakban. |
|
 M
Minden madár veknit kapott,
morzsa jutott nekem;
nem nyúlok hozzá, koplalok,-
mint kincsre, néz szemem, |
|
 M
Gyáva hangyának sorsa ez,
forró nyara emlékké lett,
jégcsapjai nem olvadnak,
jégtömbbé vastagodnak, |
|
 M
Becsül az éj, mindig becsüllek én is.
Születő idők;nappalok-éjjelek érted forognak.
Megmaradsz bennük, kereslek végig,
lenyomata vagy a legszebb dolgoknak. |
|
 M
Kitakarítani már minek
Nézem, érdemtelen... nincs kinek! |
|
 M
Még az eső is esik, semmiképp
nem mehetünk sétálni, sehova,
nehogy megfázzon a picikém, majd játszunk,
ezzel próbálok segíteni az Anyukán. |
|
 M
Elrejt a föld, ijesztő mélység.
Pokoli zajt őriz a tárna,
omlás alatt a jóreménység
kihunyt fény, alvó bányászlámpa. |
|
 M
Művésznő áhítattal zongorázik:
világ számomra megnyílt Őt nézve.
Tekintetében szenvedély, tűz lángol,
csodáló szemmel ülök megigézve. |
|
|
|
Ma 2026. augusztus 10. hétfő,
Lörinc napja van.
Holnap Zsuzsanna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
